A 13 női archetípus – 1. rész

Az ártatlanság archetípusai 

A női létnek 12 archetípusa van, amik 4 nagyobb egységbe sorolhatók. A nagyobb egységek, az ártatlanság (lány, szűz, vértestvér), a gondoskodás (szerető, anya, bába), a hatalom (amazon, matriarcha, papnő) és a bölcsesség (varázslónő, vénség, sötét anya). A tizenharmadik típus, mely egyik egységbe sem és mindegyikhez is sorolható, az átváltoztató. Egy teljes női élet során mind a 13 archetípuson végigmegyünk, nagyjából időben egymást követve. Az egyes életszakaszok saját esszenciával rendelkeznek, megélésük hogyanja a későbbi szakaszokban is jelentőséggel bír majd.  

Az ártatlanság kora

Az ártatlanság kora világrajövetelünktől fiatal felnőttkorunkig tart. A tisztaságról, önmagunk és a világ felfedezéséről szól. Kezdetben még elvárásoktól mentes, szabad, játékos, de fokozatosan egyre nagyobb szereppel bírnak majd a hagyományok, konvenciók és társadalmi normák, melyek az egyéniséget kisebb-nagyon mértékben előbb vagy utóbb háttérbe szorítják, legrosszabb esetben pedig teljesen el is nyomhatják. 

A Lány  

Gyermekként tiszta lélekkel jövünk e világra és indulunk el egy élethosszon át tartó felfedező utunkra. Leánygyermekként még szoros kapcsolatban vagyunk igazi önvalónkkal, még nem játszanak velünk a hormonok, nem nyomasztanak a párkeresés miatti társadalmi elvárások. Önmagunkat és a világot szeretnénk őszinte kíváncsisággal megismerni. Ítéletmentesen szemléljük a környezetünket, az eseményeket és gyűjtjük a tapasztalatokat. Rajongással tudunk elmerülni a természetben, a szépségben, vagy bármilyen tevékenységben.  

Az ilyen tiszta, gyermeki létezés inspirálóan hat a nők idősebb generációira, emlékezteti őket e korszak értékeire és energiájára, vidám gondtalanságára. Emellett, és ettől vezérelve ösztönzi őket arra, hogy szeretetteljes gondoskodással tanítsák és készítsék fel a gyermekeket az élet kihívásaira. E kor a szabadság állapotáról szól, és erre kell emlékeztetnie. A szabadság sosem jelenti a teljes korlátnélküliséget, hiszen vannak olyan törvényszerűségek, amelyek soha, semmilyen életszakaszban nem kerülhetők meg (lásd ok-okozat, tett-következmény). Az alapvető, univerzális törvényszerűségekbe kell e korban a legkisebbeknek beavatást nyernie. 

Generációtól függően gyermekkorunk más-más minőségben telt. A szeretetteljes tudatos és éber gondoskodást és tanítást háttérbe szoríthatta szigorú, konvencionális, korlátozó nevelés, ha a gyermekkor játékossága és vidámsága a szülőkben már a feledés homályába merült, vagy nem is volt. A fiatalabb generációk pedig megtapasztalhatták a korlátok nélküli szabad, ráhagyó nevelés szélsőségét, ami pedig a biztonságérzet hiányát okozza, hogy csak ezt a két példát említsem. Mégis. Biztos mindegyikünknek van legalább egy emléke, amire, ha visszagondol, újra élheti ezt a felhőtlen, szabad állapotot.  

A leány szakasza azért is nagyon fontos, mert rámutat az ember életfeladatára. Minden gyermeknek volt egy kedvenc játéka, tevékenysége, amiben úgy el tudott merülni, hogy szinte megszűnt számára a tér és az idő. Ha visszaemlékszünk gyermekkorunkra és megtaláljuk e kedvenc tevékenységünket, remek iránymutatást adhat arra, hogy milyen hivatás jelente örömet számunkra. Ez nagyon fontos, hiszen igazán sikeresek csak olyan pályán lehetünk, amiben örömünket leljük. 

A Szűz 

Az élet, a testünk és a szexualitásunk ébredésének, saját érzékiségünk felfedezésének időszaka ez. Boldogan rácsodálkozunk testünk nőies formálódására és megünnepeljük első menstruációnkat, mint női létünk első vérmisztériumát. Az első menstruáció megünneplése és tisztelete nagyon fontos, mert, ha ez megtörténik, hozzásegíti a szüzet ahhoz, hogy egyesítse magában a lány tisztaságát és egyszerűségét a felnőttlét felfedezési vágyával. Ha az első havi vérzés kellő fogadtatásban részesül, az hozzájárul ahhoz, hogy a szűz megtalálja helyét a közösségben és megerősítse kapcsolatát a kortársaival. Ez segít neki abban, hogy egyre növekvő autonómiájához támogatást nyerjen. E korszak másik fontos jellemzője ugyanis az, hogy egyre növekszik a fiatal nőben a függetlenség iránti vágy, ezzel egyidőben pedig a felelősségvállalás miatti aggodalom is. 

A jelen és az elmúlt korok sem azt szolgálták, hogy a fiatal lányok/nők az első vérmisztériumukon ilyen ideális körülmények között essenek át. A közmegítélés, a média és a reklámok is nagyon káros hatással vannak e tekintetben a női minőségre. A menstruációt degradálják, kigúnyolják, a hozzá kapcsolódó érzelmi ingadozást pedig nevetség tárgyává teszik.  

Ezt helyre kell tenni. Amíg a menstruáció vérmisztériuma az őt megillető módon jogos helyére nem kerül életünkben, addig nem tudjuk megélni nőiségünk valódi minőségét. 

A menstruációs ciklus a női minőség változékonyságának megtestesítője és szimbóluma is egyben, mely a Hold ciklikusságához hasonlatos. El kell fogadni a természet rendjét, nem elnyomni, hanem alkalmazkodni kell hozzá. Ha úgy tetszik, ez a női lét egyik törvényszerűsége, mely a nőt alázatra tanítja. Meg kell ismernünk ciklusunkat, és önmagunkat is ciklusunk tükrében. Csak így tudunk harmóniában élni testünkkel és nőiségünkkel. Meg kell tanulnunk, hogy a természetet nem tudjuk és nem is kell legyőznünk. Alkalmazkodnunk kell hozzá és együtt kell működnünk vele. Ha megtanulunk e törvény szerint élni, életünk gyökeresen megváltozik, mert a vér misztériuma a teremtés, a termékenység misztériuma. 

A Vértestvér 

Ez a szakasz időben nem különül el élesen a szűz szakaszától. A különbség leginkább abban rejlik, hogy a szűz az egyéni megélésekre helyezi a hangsúlyt, míg a vértestvér a női közösségek támogató erejére fókuszál. 

Fiatal nőként ebben a szakaszban már nagy valószínűséggel aktív szexuális életet élünk, de természetesen ez nem törvényszerű. Fontos számunkra, hogy tapasztalatainkat más nőkkel/lányokkal is megosszuk, amihez nővéreket keresünk. E szakasz ideális esetben a női közösségek támogató erejéről szól, nem a féltékenységről és nem arról, hogy rivalizáljunk egymással.  

Időben a tízes éveink végén és a húszas éveink elején járunk. Ahogy egyre közelebb lépünk a felnőtt korhoz, közös céljaink és eszméink egyre magasabb szintre emelkednek. Ha az összefogás erős, a női erő sokszorozódik, megnyilvánul, a közös célok elérése pedig minket magunkat és közösségünket is magasabb szintre emeli.  

E korszakot jellemzi még a nyitottság: nyitott szív – nyitott elme és egyfajta féktelenség és legyőzhetetlenség érzés. E nyitottság megjelenik külsőségeinkben is, öltözködésünkben, sminkelési szokásainkban és testünk egyéb díszítési módjaiban. 

Ha fiatal nőként megtapasztaltuk a női közösség hatalmas támogató, teremtő és gyógyító erejét, az későbbi életünk során is támogatást nyújt számunkra a nehéz időkben. 

A szűz és a vérnővér szakaszát elhagyva az ártatlanság kora véget ér, és belépünk a gondoskodás korába, a Szerető, az Anya és a Bába szakaszába. E három szakaszról következő cikkemben mesélek majd. 

Ha úgy érzed, hogy önismereti munkád során szívesen dolgoznál akár egyénileg, akár csoportosan az archetípusi minőségekkel, szeretettel várlak. 

 

/Képek forrása: Pixabay/

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük