A méret a lényeg?

 

Manapság egy, a férfiakat leginkább foglalkoztató kérdés, hogy mi nők miként vélekedünk a pénisz méretének és alakjának jelentőségéről. Nyilván szimbolikus értéke is van a kérdésnek, mert a fallosz/lingam sok kultúrában demonstrálja a férfierőt. De tegyük ezt most félre. Az, hogy a férfi szerszámok formája és hossza széles skálán mozog, köztudott.

A köztudat azonban kevésbé foglalkozik azzal, hogy a női hüvely és G-pont méretében (hüvely esetében átmérőt és hosszt is jelent), alakjában és érzékenységében szintén millió féle. A kulcs egyrészt az összeillőségen van. „Kard a hüvelyét”. Ha ez megvan, a pár szerencsés helyzetben van, mert szinte automatikus, hogy egymás számára kölcsönösen gyönyört tudnak okozni. De akkor sem kell elkeseredni, ha ez nem így van. A szexualitásban, amennyiben nem ösztönös és tárgyiasított légyottról beszélünk, a kapcsolódás a lényeg. Ennek feltétele egymás szeretete, tisztelete, egymás megismerése és az egymás iránti kíváncsiság mind testi, mind lelki szinten. Ha egy férfi és egy nő szeretetteljes kapcsolatban él, az, hogy kinek mekkora, milyen és hogy görbe, a legkevésbé fog számítani. Ha az örömszerzés hátterében őszinte és tiszta szándék nyilvánul meg, lehet, hogy egy picit hosszabb időbe telik, de sikerülni fog a kölcsönös és határtalan gyönyörszerzés akkor is, ha a lovag kardja elsőre nem pontosan illik szíve hölgye hüvelyébe. Szerencsére ez nem „Hamupipőke cipellője” helyzet.

 

2. A szexualitás, mint a szorongásoldás eszköze

Ha rendbe tettük saját szexualitásunkkal való kapcsolatunkat, csodálatos lehetőségek nyílnak meg előttünk. A szexuális gyönyörben számos potenciál rejlik, melyek közül az egyik a szorongásoldás. Számos írás jelent már meg az orgazmus pozitív élettani hatásairól. Fontos azonban megjegyezni, hogy amíg nem tekintünk „oké”-ként saját szexuális lényünkre, óvatosan bánjunk ezzel a kérdéssel.

Fontos még kiemelnem azt is, hogy itt egészséges szexualitásról beszélek, aminél az elsődleges szempont az, hogy partnerrel folytatott szexuális kapcsolat esetén maximálisan figyelembe kell venni az ő igényeit és határait, és csak olyan mértékben élhetjük meg vágyainkat, amibe partnerünk beleegyezik. Semmiképp sem fogadható el normálisként a partneren tett szexuális vagy mentális erőszak!!!

A szexuális izgalom és az orgazmus állapotában oxitocin, dopamin és prolaktin szabadul fel a szervezetben, mely három hormon a szeretet-, a boldogság- és a nyugalom érzetéért felelős. E fiziológiai hatásokon túlmenően, lelkünkre is pozitív hatással van egy minőségi! szexuális élmény, akár partnerrel éljük meg, akár önmagunkban. Ha partnerrel éljük meg, átadjuk magunkat a szeretet, az elfogadás, a befogadás és a boldogság érzésének, melyek mind-mind táplálják lelkünket.

Hányszor halljuk mostanában, hogy szeresd önmagad, fogadd el önmagad! Amikor saját magunknak okozunk szexuális örömöt, akkor ezt tesszük. Szeretjük és elfogadjuk önmagunkat, és hálásak vagyunk (hacsak néhány pillanatra is) azért a gyönyörért, amit a testünk tud okozni nekünk.

Azon túl, hogy a szex remek „tüneti” kezelés és jelentősen javítja fizikai és pszichés közérzetünket, ahogy azt az előző bekezdésben leírtam, alkalmas arra, hogy gyakoroljuk az elfogadást önmagunk és a partnerünk irányában. Ez elengedhetetlen ahhoz, hogy a maga teljességében tudjuk megélni az élményt. Ha életünknek egy területén (és miért ne lehetne az épp a szexualitásunk) elkezdjük gyakorolni saját magunk és a másik ember elismerését, elfogadását, a szeretetet és a befogadást, ez óhatatlanul hatással lesz egész személyiségünkre és az életünk többi területére is. Így végső soron a szorongásunk tényleges forrásának kezelésében is segítségünkre lehet.

Törekednünk kell azonban arra, hogy felderítsük a szorongásunk valódi gyökerét, tárgyát, és arra is megtaláljuk a megfelelő megoldást. Ellenkező esetben, ha a szexuális örömszerzést arra használjuk, hogy elnyomjuk vele az alapproblémát, előbb-utóbb bűntudatot fogunk érezni. Az előző részben már említettem, hogy a bűntudat és a szégyen a két legrombolóbb érzelem. Mindannyian küzdünk démonokkal, még mi, segítők is. Ilyenkor érdemes külső segítséget is igénybe venni, mert egy jó szakember katalizálhatja folyamatainkat, és sokkal hamarabb túllendülhetünk egy-egy krízishelyzeten.

A következő fejezetben a szexualitásnak a kapcsolatok elmélyítésében betöltött szerepéről ejtek néhány szót.

1. Pszichoszexuális fejlődésünk, szexuális személyiségünk kialakulása

 

Aki valamennyire ismeri Freud munkásságát, tudja, hogy a szexualitásnak mekkora szerepe van a lelki egyensúly fenntartásában. Kritikusai szerint a mester túlzott jelentőséget tulajdonított neki, de ha mélyen magunkba nézünk, mi is elismerhetjük azt, hogy alapjaiban van benne igazság. Ráadásul ez az összefüggés már nagyon kora gyermekkorban direkt módon felszínre kerül (a libidó elmélet szerinti genitális korszak: 3-6 éves kor). Freud először két alapösztönt különböztetett meg, a létfenntartást és a fajfenntartást. Ez utóbbi alapösztön részét képezi a szexualitás, mely ebből kifolyólag személyiségünk legelső-legalsó rétegéből (ID – ösztönén) tör elő. Kielégítése során az örömelv érvényesül. Bár nem egyforma szexuális energiákkal születünk, és életünk során ezeket az energiákat bizonyos mértékben befolyásolni tudjuk, az elmondható, hogy kivétel nélkül mindannyian szexuális lények vagyunk (megszületésünk pillanatától kezdve). Ha nem vagyunk hajlandóak ezt elismerni és elfogadni, máris megteremtjük az alapját annak, hogy a saját elfojtásaink áldozataivá váljunk. Ez a szorongások kialakulásának melegágya, amiből később komolyabb lelki és testi tünetek alakulhatnak ki.

Ahogy említettem, eltérő szexuális energiákkal születünk, azonban fontos még kiemelni, hogy személyiségfejlődésünk során szexuális igényeink is eltérően alakulnak. Ezt sok tényező befolyásolja, erről külön szakirodalom áll rendelkezésre. A lényeg az, hogy mire szexuálisan fizikailag éretté válunk, már esszenciálisan megfogalmazódnak bennünk vágyaink, amik azonban leginkább a tudatalattiban rejtőznek. Ott rejtőznek, de időről időre betörnek a tudatunkba, és az örömelv mentén kielégülésre törekszenek. Az, hogy ennek milyen mértékben és minőségben engedünk teret, énünk és felettes énünk (a morális értékeink tárháza) erejétől, végső soron a három énrész ösztönén (ID) – én (EGO) – felettes én (SZUPEREGO) egyensúlyától, azaz személyiségünk szerkezetétől függ.

Szexualitásunkhoz való hozzáállásunkat nagyban befolyásolja társadalmi környezetünk. Ebből a szempontból a nyugati keresztény kultúra értékrendje – mondjuk úgy – nem kifejezetten szerencsés. Fejlődésünk során, vallásosságtól függetlenül, magunkévá tesszük a közelebbi és távolabbi környezetünk ítéleteit, nézőpontjait és kialakulnak erkölcsi normáink. Máris ott tartunk, hogy szót kell ejtenünk az ösztönök és a moralitás konfliktusáról. Neveltetésünk szexuális szigorától függően kialakul belső értékrendünk, ami meghatározza, hogy mit vagyunk hajlandók megengedni magunknak abból, ami az ösztöneink és vágyaink közül a felszínre tör. Sokszor előfordul, hogy erkölcsileg elítéljük saját vágyainkat, szégyelljük őket, és a legkevésbé sem vagyunk hajlandók kielégülést keresni számukra. Elfojtjuk, visszataszítjuk a tudattalanba ezeket a tartalmakat, és bűntudatot érzünk miattuk. Ám ez a megoldás nem valódi, konstruktív megoldás, mert bizony természetükből adódóan a vágyak időről időre ránk törnek, egyre nagyobb erővel, és ennek végső soron óriási belső konfliktus és frusztráció lesz az eredménye. Hogy mi lenne a megoldás? Első sorban ne ítéljük el vágyainkat, még akkor sem, ha az általunk normálisnak vélttől eltérőek. Ne ijedjünk meg tőlük. Fogadjuk el, hogy énünk részei. Ahogy említettem, a pszichoszexuális fejlődés egyénenként eltérően alakul, amire kora gyermekkorban, de még serdülőkorban is, igen kevés ráhatással vagyunk. Mire tudatosodnak bennünk, már egy „kész csomagot” kapunk. Ahhoz, hogy rugalmasabbá tegyük hozzáállásunkat, kénytelenek vagyunk elrugaszkodni a hagyományos, szigorú keresztény értékrend által generált normáktól. Szerencsére a mai társadalom kulturális keveredése, a keleti irányzatok nyugaton való térnyerése, a new age irányzatok megjelenése és „trendivé válása” megkönnyíti számunkra azt, hogy sokkal nagyobb szabadsággal és elfogadással közelítsünk ehhez a témához. Tehát tágítsuk a perspektívát, és próbáljuk meg maradéktalanul elfogadni késztetéseinket. Persze előfordulhat az is, hogy ez egyedül nem megy, ilyenkor bátran kérjük szakember segítségét. Ez azért különösen fontos, mert a szexuális fejlődésünk során érhetnek traumák, amiket fel kell oldani, mert gyakran szégyenérzet társul hozzájuk, ami a bűntudat mellett az egyik legrombolóbb érzés, amivel az ember csak pusztíthatja magát.

 

A következő részben a szexualitás szorongásoldásban betöltött szerepéről ejtek néhány szót.