5. Az szexualitás és az elfogadás kapcsolata

Már a megismerésnél szót ejtettem elfogadásról. Önmagunk megismerése is csorbát szenved, ha ítélkezünk saját testünk, vágyaink, ne adj Isten teljesítőképességünk felett. Hát még ha partnerünk részéről ér minket hasonló kritika. Mind az önmagunk, mind a másik feletti ítélkezés csak gátlásokat szül, és bezárkózásra ösztönöz, ami által saját magunkat és a társunkat is megfosztjuk a gyönyör olyan dimenzióinak megtapasztalásától, amiben eddig nem volt részünk és lehetne. A testünk nem csupán egy test. Őrzi az emlékeinket, a tetteinket, vagy épp a nem tetteinket. Őrzi a törődésre, gondoskodásra való hajlamunkat. Őrzi azt az információt, hogy mennyire figyeltünk rá életünkben, mennyire vettük komolyan a jelzéseit, szerettük, harmóniában éltünk vele, vagy csupán használni, kihasználni és uralni akartuk. Gyönyörű és sokat mondó kifejezés az, hogy „a test a lélek temploma”. Hűen tükrözi azt is, hogy a lelkünkkel és a saját személyiségünkkel hogy bánunk. Mint kint, úgy bent. Tartja a taoista filozófia egyik alapgondolata. 

Ha nem tekintünk testünkre méltóképp, sokunknál megjelenhet a szexuális együttlét során a bizonyítási vágy. Főleg nőként előfordulhat az is, hogy a testünkre és a szexualitásra eszközként tekintünk, amiért szeretettel fognak nekünk fizetni. Nincs semmi baj akkor, ha ráébredünk erre, és tudatosak vagyunk rá. Teljesen természetes, hogy van egy ilyen berögződésünk, mikor kisgyerekkorunk óta lépten-nyomon azt halljuk, és zsigerileg beivódott a mondás: „a férfiak szívéhez a gyomrukon és a nemes testrészükön keresztül vezet az út”. Valljuk be, tényleg remek manipulációs eszköz lehet a szex ideig-óráig, de itt és most nem erről van szó. A női szexualitás alapesszenciája a tiszta és őszinte befogadás. Ahhoz is, hogy adni tudjunk. Ha nem fogadjuk el magunkat és a párunkat sem, vajon mit tudunk befogadni? Vajon az, amit ítéletekkel bélyegzünk, legyen az a sajátunk, vagy a partnerünkké, mit fog teremteni nekünk, ha befogadjuk? Nagy eséllyel traumát.  

Az ókori Egyiptomban szexuális gyógyító papnők működtek szentélyekben, ahol a csatából hazatérő meggyötört harcosokat szexuális energiájukkal a szeretkezésen keresztül gyógyították. Akkoriban a Nőre és a Szexualitásra szentként tekintettek, és templomokat emeltek a tiszteletére. Számos más kultúrában hasonlóan tisztelik mind a férfi, mind a női nemiség elsődleges szimbólumát (szanszkritül lingam és yoni). Ezt csodálatos építmények és a mai napig nyomokban fellelhető szent rítusok bizonyítják. Ahogy azt is, hogy őseink még tudták tisztelni a testüket. Szerették és vigyáztak rá. Vannak régmúltba tűnt hagyományok, szokások és értékek, amiket érdemes leporolni, hogy egy új reneszánszként méltó helyre kerüljenek a modernkori mindennapokban is.  

A rövid kulturális kitekintő után kanyarodjunk vissza a szexualitás és az elfogadás kapcsolatához. Ahogy az elején említettem, már a megismerésnél nagyon fontos a nyitottság, a megismerés iránti vágy, és a legnagyobb megengedés. Ám ekkor is előfordulhat, hogy valami olyasmi történik, amivel kapcsolatosan ellenállásunk lép fel, meghökkent, megijeszt, vagy csak egyszerűen nem tudjuk hova tenni. Akár önmagunkkal, akár a párunkkal kapcsolatban merül fel ilyesmi, álljunk meg, és próbáljuk meg feldolgozni, megbeszélni, feloldani. Ha nem megy, fogadjuk el azt, hogy nem tudjuk elfogadni. Az elfogadás nem megy sem külső, sem belső kényszer hatására. Ha olyasvalamivel kerülünk szembe, amivel nem jutunk dűlőre, keressünk valakit a környezetünkben, akivel biztonságosan megoszthatjuk a problémánkat, vagy kérjük szakember segítségét, amennyiben ennek érezzük inkább szükségét. Ismét hangsúlyozom, hogy teljesen rendben van, ha segítségért fordulunk bárkihez. A cél az, hogy a helyére kerüljön, integrálódjon az adott téma. Ha a párunkkal kapcsolatosan merül föl valami olyasmi, amit a saját határaink tiszteletben tartását szem előtt tartva már nem tudunk elfogadni, és a kapcsolatunk elbírja (márpedig egy jól működő kapcsolatnak ezt el kell bírnia), próbáljuk meg megosztani vele. Amikor alkalmas pillanatot találunk, alakítsunk ki bizalomteljes, biztonságos és meghitt légkört. Gondoljunk csak arra, hogy mit éreznénk az ő helyében hasonló helyzetben. Fontos, hogy ne őt kritizáljuk vagy minősítsük, hanem a saját érzéseinket, gondolatainkat, kérdéseinket osszuk meg vele. Tartsuk szem előtt, hogy másvalaki számára akár vonzó is lehet az, amin mi épp fennakadtunk. Saját értékrendből működünk, szűrünk, engedünk be, és mérlegelünk dolgokat. Mindenképp tartsuk ezeket szem előtt, mert a szexualitás sérülékeny terület mindkét nem szempontjából.  

Összefoglalásként: tekintsünk testünkre úgy, mint a lelkünk templomára. Tiszteljük, szeressük és bánjunk vele méltó módon. Bírálat helyett inkább figyeljünk a jelzéseire, hisz a saját nyelvén kommunikál velünk. Nézzünk rá úgy, mint egy albumra, ami őrzi addigi életünk minden emlékét. Jókat és rosszakat is. Legyünk hálásak, hogy ami óta élünk hűen szolgál minket halálunk pillanatáig. Ha így tekintünk rá, elfogadással, nem pedig hálátlan ítélkezéssel fogunk felé fordulni. A szexualitás gyógyító erővel bír, ha elismerjük és megfelelően éljük meg. Ha elkezdünk a szexuális együttlétekre ekként tekinteni, megtanuljuk elfogadni, tisztelni és szeretni a testünket, hiszen, ha nem lenne, nem lenne alkalmunk mindezt átélni. 

 

 

 

4. A szexualitás, mint a megismerés eszköze

Talán ez meglepő lehet elsőre, de a szexualitást használhatjuk úgy, mint önmagunk és a társunk mélyebb megismerésének egyik lehetséges eszközét. A szexuális gyönyör elérésének alapvető feltétele elsőként az, hogy megismerjük saját testünket, érzéseinket és vágyainkat. Előző bejegyzéseimben is hangsúlyt fektettem arra, hogy kiemeljem az önmagunkkal és a társunkkal szemben való teljes őszinteség kiemelkedő jelentőségét. Ehhez először le kell vetkőznünk saját ítéleteinket, és egy kicsit kívülről kell magunkra tekinteni a lehető legnagyobb elfogadással, megengedéssel. Számomra sem ismeretlen, hogy ez olykor nem könnyű. Ha nyitott szemmel, füllel és szívvel élünk, észrevesszük azokat az embereket és kapcsolatokat, akik/amik támogatnak minket ebben a folyamatban. Számomra nagyon sokat jelentett az alábbi történet, amit egy általam nagyra becsült ember és professzor mesélt el az egyik kiscsoportos előadásán: 

Egy napon egy hölgy hallgatóján észrevette, hogy nagyon nekikeseredett és látszólag elég súlyos problémával küzd. Mikor elbeszélgetett vele, kiderült, hogy a lány egy átdorbézolt bulis éjszakán teherbe esett. Úgy érezte, hogy összeomlott az egész élete, emiatt súlyosan vádakkal illette magát felelőtlenségéért, iszonyatos bűntudat és szégyen gyötörte. Ekkor a tanár úr feltette neki azt a kérdést, hogy mit tenne akkor, ha ez nem vele, hanem valamelyik barátnőjével történt volna. A lány azt felelte, hogy támogatná és vigasztalná. A tanár úr ezután azt kérdezte, hogy mit tenne akkor, ha bárki mással történt volna ez, elítélné? A lány rávágta, hogy dehogy! A tanár úr ekkor váratlanul reagált: mit képzel maga, hogy különbnek hiszi magát bárki másnál, ki maga, hogy másfajta bánásmódot érdemel, mint bárki más! Egoista! 

Bár első hallásra meghökkentő és vicces, vagy talán inkább ironikus a történet, de ott bújik benne az igazság. Próbáljunk magunkra úgy tekinteni, mint a barátunkra, akit szeretünk. Legyünk pont ugyanolyan elfogadóak, akkor is, ha önmagunk megismerése a cél. Felejtsük el az ítélkezést! Álljunk kellő nyitottsággal saját magunkhoz. 

Miután elindultunk önmagunk felfedezésének útján, és van egy „tapasztalati iránytűnk” arról, hogy ezt miként kell csinálni, ismerjük meg a társunkat is. Fontos, hogy ilyenkor maximálisan figyelembe vegyük azt, hogy épp mennyit hajlandó és képes átadni magából. Figyeljünk, érzékeljünk, legyünk éberek és tudatosak rá. Végül, de nem utolsó sorban legyünk hálásak, amiért megosztotta velünk azt, amit megismerhettünk. Jelezzük is számára, hogy ez milyen fontos nekünk. A szexuális együttlét alatti megismerés az intimitás magas szintjét követeli meg. Mindkét fél érdeke, hogy megnyíljon és őszintén jelezzen mindent a másik felé. Mivel különösen érzékeny területről van szó, az ember talán ösztönösen törekszik arra, hogy a jelzéseit olyan formában adja át, hogy az a társa számára érthető, befogadható, támogató és véletlenül se bántó legyen. Ez megnyitja a kaput az újabb lehetőségek felé.  

Ebben a helyzetben a feltétlen bizalom kialakítása érdekében nagyon fontos tényező a kölcsönösség. Biztosítsuk társunkat arról, hogy számunkra fontos az, hogy ő is megismerjen minket, és hajlandóak vagyunk átadni magunkat neki. Ha bármi aggályunk, rossz érzésünk van valami miatt, azt előre mondjuk el, és beszéljük meg, hogy ha valami történik, azt hogy fogjuk jelezni. Mindig legyen szenzorunk arra, hogy annyit adjunk és fogadjunk be, amennyi az adott pillanatban jól esik. Tartózkodjunk az elvárásoktól, és ne mérlegeljük azt, hogy sokat/keveset/eleget kaptunk/adtunk-e. Bármi történik, az úgy jó, ahogy van. Ezt erősítsük meg partnerünkben is. Törekedjünk a JELEN-létre. Ennek érdekében, mielőtt nekivágunk a felfedezésnek, végezhetünk meditációs és relaxáló gyakorlatokat, hogy az oda nem illő, a figyelmet elterelő érzéseket és gondolatokat „kint” hagyjuk. Segít egy mindkét fél számára befogadható – akár saját – összehangoló rituálé elvégzése, és a kellemes légkör megteremtése gyertyákkal, füstölővel, kellemes zenével, vagy bármi mással, ami hozzájárulás. Fontos, hogy kellő időt és energiát szánjunk erre az élményre. Ez Én és Mi élmény egyszerre, ami végtelen lehetőségeket rejt magában.  

A következő rész ehhez a témához szorosan kapcsolódik, a szexualitásnak az elfogadásban betöltött szerepét tárgyalja majd.  

 

 

3. A szexualitás szerepe a párkapcsolatok elmélyítésében

Eddig arról beszéltem, hogy milyen hatással lehet önmagunkra saját szexualitásunk. Ideje kicsit ránézni arra is, hogy milyen jelentőséggel és lehetőségekkel bír párkapcsolatunkban.  

Nézzünk rá egy kicsit a szexualitás érzelmi és lelki hátterére. Talán sokan hallottunk már a „szeretetnyelvekről”. Részemről zseniálisnak tartom, ahogy Gary Chapman A szerelem pszichológiája c. könyvében ír erről a témáról. Vizsgálata szerint az ötödik szeretetnyelv a testi kontaktus. Mindenki számára fontos, hogy a másik tudtára adja érzéseit, és az is, hogy megismerje, párja hogyan érez iránta. A harmonikus kapcsolat egyik alappillére véleményem szerint az, hogy ismerjük a saját és a párunk „nyelvhasználatát”. Ideális esetben a két fél szeretetnyelve hasonló. Ha számunkra a szexualitás, mint testi kontaktus az érzések kifejezésének preferált módja, tudatosan használhatjuk kapcsolatunk mélyítésére. Ennek előszobája, egyben elengedhetetlen feltétele, hogy megbeszéljük társunkkal, ő miként vélekedik erről.  

Az érintésnek hatalma van. Jómagam masszőrként is tevékenykedem, így ezt személyes tapasztalatom is alátámasztja. Léteznek olyan tipikus masszázsfajták, amik elmélyítik az intimitást a párkapcsolatban, de bármilyen masszázs alkalmas lehet erre. Érintésünkkel párunk tudtára adjuk, hogy ott vagyunk, jelen vagyunk vele, figyelünk rá, szeretjük és biztonságot nyújtunk neki. Vannak továbbá olyan páros meditációs technikák és rövid rituálék, amelyek egy másfajta minőségű összekapcsolódást teremtenek. Ráhangolódunk egy olyan együttlétre, melynek során teljes mértékben egymásé leszünk, testestül-lelkestül. Ez csak úgy megy, ha szeretjük és tiszteljük egymást, megbízunk egymásban. Az ilyen együttlét (kevés szerencsés esettől eltekintve) nem megy magától. Gyakorolni kell. Minden egyes gyakorlással egyre közelebb kerülünk egymáshoz és önmagunkhoz. Amikor közelebb kerülünk egymáshoz, mélyül a szeretet, a bizalom, a biztonság. Ha erre energiát fordítunk, magával a gyakorlással teremtjük meg a feltételeket. Sokunk számára alapvető érték és feltétel a párkapcsolatban az őszinteség. Az ilyen együttlétek során mindenről lehull a lepel. Mivel a testünk önkéntelenül is reagál, nehéz kendő mögött tartani az igazi érzéseinket. Fontos, hogy úgy engedjük bele magunkat egy ilyen élménybe, hogy önmagunkkal és a társunkkal is őszinték vagyunk. Ha eljutunk oda, hogy a megélésekről, tapasztalatokról őszintén tudunk beszélni a párunkkal, megtapasztalhatjuk azt is, hogy közös életünk minden területén nyíltabban, egymás számára érthetőbben fogunk kommunikálni.  

Az előző részben a szexuális élményről, mint szorongás oldó lehetőségről volt szó. Fontos azonban kiemelni, hogy a szexualitás maga, a szorongás forrása is lehet. A mai teljesítményorientált világban elvárások tapadtak a szexualitáshoz is. Nagyon fontos, hogy ne támasszunk elvárásokat egy együttléttel és a partnerünkkel szemben. Ha azt érezzük, hogy feszültség jelent meg, nyíltan és ítélkezés nélkül kommunikáljunk, vagy érdeklődjünk. Legyünk elfogadóak, empatikusak és megengedőek. Főleg akkor, ha tudjuk, hogy partnerünknek gondja van például a merevedéssel, a hüvelyi nedvesedéssel, vagy az orgazmussal. Szükség esetén használjunk olyan készítményeket, amik a fizikai tünetek enyhítésére szolgálnak, vagy a stimulációban segítenek. Súlyosabb esetekben célszerű szakorvoshoz fordulni, hogy a szervi rendellenességet megállapítsák, és szükség esetén fizikailag is kezelésre kerüljön, vagy adott esetben kizárják, aminek a ténye már magában megnyugtató. Ami ebben a helyzetben a legfontosabb, hogy kritika helyett megértéssel, empátiával és támogatással közelítsünk partnerünkhöz.  

  

A következő fejezetben a szexualitásról, mint a megismerés eszközéről lesz szó. 

 

 

2. A szexualitás, mint a szorongásoldás eszköze

Ha rendbe tettük saját szexualitásunkkal való kapcsolatunkat, csodálatos lehetőségek nyílnak meg előttünk. A szexuális gyönyörben számos potenciál rejlik, melyek közül az egyik a szorongásoldás. Számos írás jelent már meg az orgazmus pozitív élettani hatásairól. Fontos azonban megjegyezni, hogy amíg nem tekintünk „oké”-ként saját szexuális lényünkre, óvatosan bánjunk ezzel a kérdéssel.

Fontos még kiemelnem azt is, hogy itt egészséges szexualitásról beszélek, aminél az elsődleges szempont az, hogy partnerrel folytatott szexuális kapcsolat esetén maximálisan figyelembe kell venni az ő igényeit és határait, és csak olyan mértékben élhetjük meg vágyainkat, amibe partnerünk beleegyezik. Semmiképp sem fogadható el normálisként a partneren tett szexuális vagy mentális erőszak!!!

A szexuális izgalom és az orgazmus állapotában oxitocin, dopamin és prolaktin szabadul fel a szervezetben, mely három hormon a szeretet-, a boldogság- és a nyugalom érzetéért felelős. E fiziológiai hatásokon túlmenően, lelkünkre is pozitív hatással van egy minőségi! szexuális élmény, akár partnerrel éljük meg, akár önmagunkban. Ha partnerrel éljük meg, átadjuk magunkat a szeretet, az elfogadás, a befogadás és a boldogság érzésének, melyek mind-mind táplálják lelkünket.

Hányszor halljuk mostanában, hogy szeresd önmagad, fogadd el önmagad! Amikor saját magunknak okozunk szexuális örömöt, akkor ezt tesszük. Szeretjük és elfogadjuk önmagunkat, és hálásak vagyunk (hacsak néhány pillanatra is) azért a gyönyörért, amit a testünk tud okozni nekünk.

Azon túl, hogy a szex remek „tüneti” kezelés és jelentősen javítja fizikai és pszichés közérzetünket, ahogy azt az előző bekezdésben leírtam, alkalmas arra, hogy gyakoroljuk az elfogadást önmagunk és a partnerünk irányában. Ez elengedhetetlen ahhoz, hogy a maga teljességében tudjuk megélni az élményt. Ha életünknek egy területén (és miért ne lehetne az épp a szexualitásunk) elkezdjük gyakorolni saját magunk és a másik ember elismerését, elfogadását, a szeretetet és a befogadást, ez óhatatlanul hatással lesz egész személyiségünkre és az életünk többi területére is. Így végső soron a szorongásunk tényleges forrásának kezelésében is segítségünkre lehet.

Törekednünk kell azonban arra, hogy felderítsük a szorongásunk valódi gyökerét, tárgyát, és arra is megtaláljuk a megfelelő megoldást. Ellenkező esetben, ha a szexuális örömszerzést arra használjuk, hogy elnyomjuk vele az alapproblémát, előbb-utóbb bűntudatot fogunk érezni. Az előző részben már említettem, hogy a bűntudat és a szégyen a két legrombolóbb érzelem. Mindannyian küzdünk démonokkal, még mi, segítők is. Ilyenkor érdemes külső segítséget is igénybe venni, mert egy jó szakember katalizálhatja folyamatainkat, és sokkal hamarabb túllendülhetünk egy-egy krízishelyzeten.

A következő fejezetben a szexualitásnak a kapcsolatok elmélyítésében betöltött szerepéről ejtek néhány szót.

1. Pszichoszexuális fejlődésünk, szexuális személyiségünk kialakulása

 

Aki valamennyire ismeri Freud munkásságát, tudja, hogy a szexualitásnak mekkora szerepe van a lelki egyensúly fenntartásában. Kritikusai szerint a mester túlzott jelentőséget tulajdonított neki, de ha mélyen magunkba nézünk, mi is elismerhetjük azt, hogy alapjaiban van benne igazság. Ráadásul ez az összefüggés már nagyon kora gyermekkorban direkt módon felszínre kerül (a libidó elmélet szerinti genitális korszak: 3-6 éves kor). Freud először két alapösztönt különböztetett meg, a létfenntartást és a fajfenntartást. Ez utóbbi alapösztön részét képezi a szexualitás, mely ebből kifolyólag személyiségünk legelső-legalsó rétegéből (ID – ösztönén) tör elő. Kielégítése során az örömelv érvényesül. Bár nem egyforma szexuális energiákkal születünk, és életünk során ezeket az energiákat bizonyos mértékben befolyásolni tudjuk, az elmondható, hogy kivétel nélkül mindannyian szexuális lények vagyunk (megszületésünk pillanatától kezdve). Ha nem vagyunk hajlandóak ezt elismerni és elfogadni, máris megteremtjük az alapját annak, hogy a saját elfojtásaink áldozataivá váljunk. Ez a szorongások kialakulásának melegágya, amiből később komolyabb lelki és testi tünetek alakulhatnak ki.

Ahogy említettem, eltérő szexuális energiákkal születünk, azonban fontos még kiemelni, hogy személyiségfejlődésünk során szexuális igényeink is eltérően alakulnak. Ezt sok tényező befolyásolja, erről külön szakirodalom áll rendelkezésre. A lényeg az, hogy mire szexuálisan fizikailag éretté válunk, már esszenciálisan megfogalmazódnak bennünk vágyaink, amik azonban leginkább a tudatalattiban rejtőznek. Ott rejtőznek, de időről időre betörnek a tudatunkba, és az örömelv mentén kielégülésre törekszenek. Az, hogy ennek milyen mértékben és minőségben engedünk teret, énünk és felettes énünk (a morális értékeink tárháza) erejétől, végső soron a három énrész ösztönén (ID) – én (EGO) – felettes én (SZUPEREGO) egyensúlyától, azaz személyiségünk szerkezetétől függ.

Szexualitásunkhoz való hozzáállásunkat nagyban befolyásolja társadalmi környezetünk. Ebből a szempontból a nyugati keresztény kultúra értékrendje – mondjuk úgy – nem kifejezetten szerencsés. Fejlődésünk során, vallásosságtól függetlenül, magunkévá tesszük a közelebbi és távolabbi környezetünk ítéleteit, nézőpontjait és kialakulnak erkölcsi normáink. Máris ott tartunk, hogy szót kell ejtenünk az ösztönök és a moralitás konfliktusáról. Neveltetésünk szexuális szigorától függően kialakul belső értékrendünk, ami meghatározza, hogy mit vagyunk hajlandók megengedni magunknak abból, ami az ösztöneink és vágyaink közül a felszínre tör. Sokszor előfordul, hogy erkölcsileg elítéljük saját vágyainkat, szégyelljük őket, és a legkevésbé sem vagyunk hajlandók kielégülést keresni számukra. Elfojtjuk, visszataszítjuk a tudattalanba ezeket a tartalmakat, és bűntudatot érzünk miattuk. Ám ez a megoldás nem valódi, konstruktív megoldás, mert bizony természetükből adódóan a vágyak időről időre ránk törnek, egyre nagyobb erővel, és ennek végső soron óriási belső konfliktus és frusztráció lesz az eredménye. Hogy mi lenne a megoldás? Első sorban ne ítéljük el vágyainkat, még akkor sem, ha az általunk normálisnak vélttől eltérőek. Ne ijedjünk meg tőlük. Fogadjuk el, hogy énünk részei. Ahogy említettem, a pszichoszexuális fejlődés egyénenként eltérően alakul, amire kora gyermekkorban, de még serdülőkorban is, igen kevés ráhatással vagyunk. Mire tudatosodnak bennünk, már egy „kész csomagot” kapunk. Ahhoz, hogy rugalmasabbá tegyük hozzáállásunkat, kénytelenek vagyunk elrugaszkodni a hagyományos, szigorú keresztény értékrend által generált normáktól. Szerencsére a mai társadalom kulturális keveredése, a keleti irányzatok nyugaton való térnyerése, a new age irányzatok megjelenése és „trendivé válása” megkönnyíti számunkra azt, hogy sokkal nagyobb szabadsággal és elfogadással közelítsünk ehhez a témához. Tehát tágítsuk a perspektívát, és próbáljuk meg maradéktalanul elfogadni késztetéseinket. Persze előfordulhat az is, hogy ez egyedül nem megy, ilyenkor bátran kérjük szakember segítségét. Ez azért különösen fontos, mert a szexuális fejlődésünk során érhetnek traumák, amiket fel kell oldani, mert gyakran szégyenérzet társul hozzájuk, ami a bűntudat mellett az egyik legrombolóbb érzés, amivel az ember csak pusztíthatja magát.

A következő részben a szexualitás szorongásoldásban betöltött szerepéről ejtek néhány szót.