Transzperszonális szemléletű pszichológiai megközelítés

Életünkben eljön az a pont, mikor feltesszük magunknak a kérdést: Mi az élet igazi értelme? Mi az én életem valódi értelme? A transzperszonális személyiségfejlesztés ezekre a kérdésekre hivatott választ találni Önmagunkban.

A transzperszonális pszichológia a pszichológia azon irányzata, mely már túlmutat az ember „egyszerű értelemben vett” személyiségén.

Ahhoz azonban, hogy magasabb szinten hozzáfogjunk életcélunk megvalósításához, felsőbb Énünk kiteljesítéséhez fontos, hogy stabil személyiségszerkezettel rendelkezzünk. Így, még mielőtt a magasabb és egyben mélyebb terület felé indulnánk, meg kell győződnünk arról, hogy fejlődésünk elérte-e azt a szilárd alapot, melybe az új, eddig ismeretlen tartalmakat integrálhatjuk. Amennyiben szükséges, első lépésként feldolgozásra kerülnek a még esetlegesen fel nem dolgozott élettörténeti (születéstől kialakult) események személyiségre gyakorolt hatásai. A közös munka első lépése, hogy különböző verbális, meditációs, művészeti és egyéb technikákkal megszilárdítsuk a személyiségszerkezetet, hogy készen álljon a transzperszonális rétegek feltárására.

Mikor transzperszonális utazásra indulunk, már tudjuk, hogy ez az út sosem ér véget.

Sokunk számára jött már el az a pillanat, amikor úgy éreztük, kicsúszik a lábunk alól a talaj. Megkérdőjeleződik minden, megkérdőjeleződünk mi magunk is. Ki vagyok én? Milyen ez a világ? Hol van a helyem ebben a világban? Ezek a kérdések általában 4 témakört érintenek, melyek az alábbiak:

A HALÁL
A SZABADSÁG
AZ ELSZIGETELTSÉG
AZ ÉRTELEM NÉLKÜLISÉG

Súlyos szavak ezek, melyek mély és fájdalmas érzéseket keltenek bennünk. A transzperszonális megközelítés egyik célja, hogy ezekkel a témakörökkel megismerkedjünk, megbarátkozzunk, és ne töltsenek el többé félelemmel.

Van néhány esemény, amelynek bekövetkezése egzisztenciális, spirituális krízishez vezet. Ilyen esemény lehet egy szerettünk halála, egy szakítás, válás, gyermek születése, súlyos baleset, betegség, módosult tudatállapotban (mely kialakulhat pszichotikus szerek hatására, meditációban, holotróp légzésterápián, de akár még egy intenzív szexuális élmény során, sőt spontán is) átélt ún. „csúcsélmény”. Ilyen esetben a krízis hirtelen következik be. Gyakoribb azonban az, hogy fokozatos, célirányos az elmozdulás. Ennek tipikus tünetei, a céltalanság, bizonytalanság, annak érzése, hogy amit eddig csináltunk, tovább már nem működik nekünk. A múlt már nem érvényes, de a jövő még ismeretlen. Sokszor hosszú ideig tartó, hullámzó erősségű szorongás jellemzi a mindennapokat, amire nincs igazán logikus magyarázat.

A transzperszonális személyiségfejlesztés célja, hogy az ember fokozatosan megtanulja önmaga és a világ tágabb észlelését, fejlessze intuícióját, bízzon annak helyességében, és ne féljen követni a belső sugallatokat. Megteremtse magának azt a saját biztonságot, amiből külső tényező már nem tudja tartósan kimozdítani. Míg gyermekkori fejlődésünk iránya, hogy azonosuljunk saját személyiségünkkel, a transzperszonális fejlődésé az, hogy „elazonosuljunk” tőle, meghaladjuk és elérjük a tudatosság egy sokkal átfogóbb, fejlettebb szintjét. Számos spirituális irányzat tévesen azt hirdeti, hogy meg kell szabadulni az egotól, mert az rossz dolog, és mindenfajta, másoknak és magunknak okozott szenvedés forrása. A transzperszonális pszichológia nem osztja ezt az álláspontot. Elmélete szerint csak felismerjük, hogy lényünk nem azonos az egónkkal. Az ego nem lényünk forrása, hanem eszköz arra, hogy kifejezésre juttassuk magunkat a fizikai világban.