Elérkeztünk a hatodik, egyben befejező részhez, ami rövid összefoglalásként lezárja a sorozatot, melynek célja az volt, hogy feltárjuk, milyen erőforrások rejlenek a szexualitásunk tudatos megélésében.  

Ha visszaemlékeztek, azzal kezdtünk, hogy megvizsgáltuk, honnan erednek a szexuális késztetéseink: ezek velünk született adottságok, amik elsőként indulnak fejlődésnek a személyiségünkben. Mire felocsúdunk, már ott a kész csomag, aminek alapja már fogantatásunk pillanatában a miénk, s amit később szüleinktől és tágabb-szűkebb környezetünktől kapunk és magunkba integrálunk. Olyan egy kicsit, mint a Gazdálkodj Okosan társasjátékban az indulótőke… És elkezdjük a játékot. Ki kevésbé, ki jobban ismeri a szabályokat. Van, aki azt sem tudja, pontosan mi is van a kezdőcsomagban 

 Első lépésként, ismerjük meg alaposan a kezdőcsomagot. Legyünk kellően kíváncsiak, és ne ítélkezzünk felette. Fogadjuk el: most ezek vagyunk. Tudatosítsuk azonban, hogy a játék során a csomagot mi saját magunk alakítjuk. Miután alaposan megismertük az induló készleteinket, és a szabályokat is többé-kevésbé elsajátítottuk, kezdődhet a játék. A körök során játékostársakkal találkozunk. Ismerjük meg őket is. Figyeljük meg, ők hogy játszanak. Tartsuk tiszteletben a kezdőcsomagjukat és a szabályértelmezésüket, de úgy, hogy közben szem előtt tartjuk, számunkra a saját játékunk az elsődleges. Egy szempontból különleges ez a játék. A körök során szerzett tapasztalatok alapján vezethetünk be új szabályokat, törölhetünk idejét múltakat, és módosíthatunk is. Jelezzük játékostársunknak, ha valamivel nem vagyunk kibékülve, de gondoljunk arra, hogy ketten jobb játszani, mint egyedül Az is fontos, hogy a játék mindkét fél örömére szolgáljon. Erről eddig nem volt szó, de legyünk tudatában annak, hogy lehetőségünk van kiszállni a játékból akkor, ha már nem leljük benne örömünket, netán árt nekünk. A kiszállás vagy bent maradás mindig a mi választásunk, annak a felelőssége csak a miénk, pro és kontra. Mi döntünk, hogy tovább játsszuk-e a játékot, vagy új játékba kezdünk. Érezhetjük azt, hogy nyertünk és azt is, hogy vesztettünk. Ezekre az érzésekre figyelni kell, és tudatosítani, hogy a játék során milyen stratégiát követtünk és stratégiánk elemei hogyan befolyásolták magát a játékot. A későbbiekben hasznunkra lesz a kiértékelés, egyes elemek elhagyása és új elemek beemelése. Folyamatosan játszunk. Ha megértjük, hogy a játék elsődleges célja nem a nyerés, vagy a vesztés, hanem maga a játék, és nem hibáztatjuk magunkat a hibás stratégiai elemekért, sokkal örömtelibb lesz játszani. Képesek vagyunk bármelyik pillanatban változtatni, és a módosított stratégia vagy új játszótársakat hív meg a játékba, vagy játékostársunkban indítja el a változás igényét. Fontos, hogy mindig éberek legyünk arra, mi miként hatunk a játékra. 

 Bár a fenti analógia a szexuális fejlődést és a szexualitás tudatos gyakorlatát volt hivatott első sorban példázni, kiterjeszthetjük bármelyik életterületre. Ha ezt megtesszük, észrevehetjük, hogy szinte bármelyik kapcsolatunkra, élethelyzetünkre érvényes lehet. Ha a szexualitásunk az első, amiben megpróbálunk ezek szerint a szabályok szerint játszani, és mindenek előtt megismerjük a saját indulócsomagunkat, valamint folyamatosan figyelünk arra, hogy a csomagunk miképpen változik (gyarapodik vagy éppen csökken), előbb-utóbb az életünk bármelyik területén tudjuk majd alkalmazni ezt a kis térképet. Ha elérjük azt, hogy a saját szexualitásunkkal – ami a személyiségünk jelentős részét képezi, egyben az egyik legérzékenyebb területe – harmóniába kerüljünk és örömforrásként, akár erőforrásként tekintsünk rá, rájövünk arra, hogy az életünk bármelyik területén képesek vagyunk erre. Bármi lehet erőforrás, ami számunkra örömöt okoz, erőt, energiát növel bennünk. 

Kedves Olvasóm! Köszönöm a megtisztelő figyelmed, és őszintén remélem, soraim inspirációt, akár egy új nézőpontot és talán szélesebb perspektívát teremtettek számodra!