A szülővé válás árnyékában..

Szülőként, főleg új szülőként egy pár mindkét tagja átlényegül. Apává és Anyává minősül. Míg minket édesanyákat testileg-lelkileg felkészít a várandósság 9 hónapja, addig az édesapák gyermekük világra jöttének pillanatában, vagy akkor, mikor először karjukba veszik a babát, szembesülnek először igazán az új énrészük világra jöttével is.

Nem véletlen a szóismétlés. Az édesanya 9 hónapon keresztül születik meg a nőben, míg az édesapa a férfiban  néhány óra alatt.  

Való igaz, hogy nekünk nőknek, lény(eg)ünkből eredően több feladatunk van az újszülött ellátásával kapcsolatban. Az új kötelességeink, feladataink, félelmeink és ijesztő érzelmi hullámaink, melyek testünk és lelkünk változásából adódnak, sokszor teljesen lekötik minden figyelmünket. Az, hogy egy ideig kizárólag ezek az érzések, gondolatok kötik le figyelmünket, korántsem jó, de elfogadható. Az én véleményem azonban az, hogy ha ebben az átalakulásban elveszünk, és az irányítást hosszú távon átveszi az “anya ego”, az saját életünket, párkapcsolatunkat és végső soron gyermekünk életét is az érzelmi sivárság és traumák völgyébe tereli.  

Visszatérve kissé az édesapákra: Tudatos egyéni és közös felkészülésüktől függően, hirtelen ott találják magukat az apuka szerep kellős közepében. Ösztöneikből a védelem és a “táplékszerzés” az, ami feltör. Védeni az otthont, megteremteni az erőforrásokat, helyt állni a vadászmezőn és elejteni a vadat, ami a család megélhetését és életszínvonalának biztosítását jelenti. Eközben, miközben apai ösztönei még keményebb küzdelmekre sarkallják, szembe kell néznie azzal is, hogy a figyelem, amit korábban megkapott, most – természetes módon – valaki másfelé, egy új jövevény felé irányul. Veszteségét tompítja, hogy az új jövevény – a gyermeke – felé ő is erős szeretetet érez, édesanyja irányában is hála, tisztelet és szeretet önti el, mert végigkísérte a társát a várandósság, adott esetben a szülés pillanatain. Ez az érzelmi töltet azonban nem tart örökké. 

És mi az, ami ilyenkor az anyaság árnyékába szorulhat? A nő, a férfi és a párkapcsolat. Mindenki érdekét az szolgálja, ha ez nem történik meg. Ezt csak úgy lehet elkerülni, ha az önismeret nem szorul az új minőségek árnyékába. Azért hangsúlyos első sorban az önismeret, mert ha az nincs, akkor a továbbiakról már felesleges beszélni. Nagyon fontos, hogy a szülővé érés folyamatában nagy figyelmet fordítsunk saját gondolati és érzelmi változásunkra. Fontos, hogy előbb-utóbb leüljünk számot vetni, és szembenézzünk azzal, hogy kivé váltunk az adott pillanatra. Ismerjük el sikereinket, vegyük számba azokat a helyzeteket, amiket bukásként éltünk meg. Értékeljük, mi miben tudnánk változni ahhoz, hogy jobb minőségű életet éljünk és biztosítsunk ezáltal a környezetünk számára is, és mérjük fel azt is, hogy a környezetünk miben tudna támogatni ebben. Ezt célszerű az apukának és az anyukának is megtenni. 

Ha a számvetéssel elkészültünk, a következő lépés, hogy egymással is megosztjuk azt, amire jutottunk.  Nagyon fontos, hogy a másikat tiszteletben tartva, szeretettel kommunikáljunk. Arról beszéljünk, hogy mi hogyan, milyen érzésekkel éltünk meg időszakokat, eseményeket. Meséljünk arról, hogy a tervezett és kért változtatások milyen hatásokkal lehetnek majd ránk. Amikor a társunkat hallgatjuk, tegyük azt türelemmel, nyitott szívvel és értő figyelemmel. Ez sokszor nem könnyű, hiszen a párkapcsolat a játszmák melegágya. Legelszántabb törekvésünk ellenére is előfordulhat az, hogy egy játszma kellős közepén találjuk magunkat. Semmi baj. Amikor ezt valamelyik fél észreveszi, jelezze. Ha az eseményeket vissza lehet terelni a szeretetteljes békés vizekre, nyugodt szívvel folytassuk a beszélgetést. Ha nem, akkor sem történik tragédia. Adjunk időt és teret magunknak és egymásnak a megnyugvásra.  

Gyakoroljunk! Gyakoroljuk ezt addig, míg automatikussá nem válik. Ne hibáztassuk se magunkat, se a társunkat a hibákért. Tartsuk a közös célon a fókuszt EGYÜTT!! Kezdjük ezt bármikor, kezdjük akár újra. Amíg a szeretet él közöttünk és a célunk egy irányba mutat, sosem késő, és sosincs végzetes hiba!!! 

Szeretettel, Andi 

A merevedési zavarok lelki háttere

Sok férfit foglalkoztat a merevedés kérdése, a merevedési zavarok és az impotencia. Sok esetben az elvégzett orvosi vizsgálat fizikai magyarázatot, szervi rendellenességet nem talál. Ilyenkor a szexuális zavar hátterében egyértelműen lelki tényezők állnak. Ruediger Dahlke A Betegség, mint szimbólum c. könyvében számos okot megnevez, amik támpontul szolgálhatnak az egyéni esetek vizsgálatakor. Dahlke a problémák lehetséges háttereként az alábbi területeket nevezi meg. 

1.) Az első, és a legkevésbé meglepő ok, a teljesítménnyel kapcsolatos nyomás. Félelem attól, hogy valaki férfiként képtelen lesz helyt állni, nem áll fel a szerszám, csődöt mond, képtelen lesz az aktusra, egy szóval “töketlenné” válik. Az utolsó kifejezésből már át is hallatszik az, hogy itt nem pusztán a szexualitásra korlátozódik a nyomasztó érzés, hanem a férfi minőségre, a férfiasságra általánosságban bélyeget nyomhat. 

2.) Előfordulhat olyan eset is, hogy a férfi a nőiességtől retten meg, hogy ez a minőség elnyeli, felemészti és fogva tartja majd.  

3.) Szorosan az előző ponthoz kapcsolódóan gyökerezhet a probléma a női nemhez való általános hozzáállásban is, ami visszavezethető az édesanyával való kapcsolat és a korábbi párkapcsolatok során elszenvedett sérülésre. Ez a sérült attitűd megjelenhet olyan formában, hogy a férfi irracionálisan magasra helyezi a párját (nem szeretné őt, mint istennőt beszennyezni), vagy épp ellenkezőleg, sokkal alacsonyabb rendűnek állítja be a nőt, és “büszke pálcánkat nem dugjuk egy ismeretlen, sötét barlangba” jelszóval alkalmatlanná teszi magát az aktusra. Megjelenhet egyfajta “bosszúállás” is, mikor a férfi úgy érzi a nő megnyilvánulásai alapján, hogy nem elég jó a számára, és nem elégíti ki.  

4.) Lappanghatnak a háttérben ún.  “ödipusz-problémák”: a férfi nem akar hűtlen lenni saját anyjához. Itt az édesanyáról való érzelmi leválás sikertelensége okozhatja a problémát. 

5.) Egyéb okok lehetnek még: halálfélelem (az ejakulációval távozik az életenergia), a kreativitás hiánya (nem tud valaki bizonyítani), és a férfi önmagába és a világba vetett bizalmának hiánya. 

Fontos hangsúlyozni, hogy ezek a témák a tudatalattiban rejtőznek és szinte észrevétlenül befolyásolják a férfi működést. Mindenképpen önismereti munkát igényel feltárásuk, mert csak így lehet megtalálni azt a személyre szóló megoldást, ami végső soron a fizikai működést is helyreállítja. 

A lelki tényezők vizsgálata után a feldolgozásban nagy szerepet játszik, hogy a férfi felismeri és elismeri, hogy szüksége van a nőiességre, mert az a férfiúi erő alapja. Ám itt nem pusztán arról van szó, hogy a női nemmel való viszonyát értékeli újra a férfiember, az is nagyon fontos, hogy férfiként saját nőies, szelíd oldalával is megbarátkozzon. Tanulja meg átadni magát nőies, befogadó oldalának (erre egy csodálatos módszer a tantrikus és lingam masszázs). El kell fogadnia minden férfinak azt, hogy a férfi se “tud mindig”, neki se “muszáj mindig”, nem kell folyton a férfiasságát bizonyítania. Amikor azonban úgy érzi, adja át magát fallikus erejének, foglalkozzon saját testével (sport, jóga). A férfi is juttassa kifejezésre elfojtott dolgait, iktassa ki a túlzott intellektust, próbáljon “túljárni a saját eszén”, utat törve érzelmei gazdag birodalmába. 

Férfiként különösen ügyelni kell a túlzott kompenzáció elkerülésére. A meg nem oldott szexuális probléma kompenzációjaként – a nő helyett – ne a világnak mutassa meg a férfi, hogy mire képes, ne a társadalmi helyzetével kompenzálja a hálószobai tehetetlenséget, mert az éppoly kellemetlenné válhat az értintettek (végső soron a társadalom) számára, mivel állandó, demonstratív, agresszív viselkedésben nyilvánulhat meg. 

Kedves Urak! Kétségbeesésre semmi ok! Önismerettel, és célzott, tudatos változtatással a férfierő mind lelki, mind fizikai szinten fel- és újraépíthető!

6. Társasjáték – összefoglalás

Elérkeztünk a hatodik, egyben befejező részhez, ami rövid összefoglalásként lezárja a sorozatot, melynek célja az volt, hogy feltárjuk, milyen erőforrások rejlenek a szexualitásunk tudatos megélésében.  

Ha visszaemlékeztek, azzal kezdtünk, hogy megvizsgáltuk, honnan erednek a szexuális késztetéseink: ezek velünk született adottságok, amik elsőként indulnak fejlődésnek a személyiségünkben. Mire felocsúdunk, már ott a kész csomag, aminek alapja már fogantatásunk pillanatában a miénk, s amit később szüleinktől és tágabb-szűkebb környezetünktől kapunk és magunkba integrálunk. Olyan egy kicsit, mint a Gazdálkodj Okosan társasjátékban az indulótőke… És elkezdjük a játékot. Ki kevésbé, ki jobban ismeri a szabályokat. Van, aki azt sem tudja, pontosan mi is van a kezdőcsomagban 

 Első lépésként, ismerjük meg alaposan a kezdőcsomagot. Legyünk kellően kíváncsiak, és ne ítélkezzünk felette. Fogadjuk el: most ezek vagyunk. Tudatosítsuk azonban, hogy a játék során a csomagot mi saját magunk alakítjuk. Miután alaposan megismertük az induló készleteinket, és a szabályokat is többé-kevésbé elsajátítottuk, kezdődhet a játék. A körök során játékostársakkal találkozunk. Ismerjük meg őket is. Figyeljük meg, ők hogy játszanak. Tartsuk tiszteletben a kezdőcsomagjukat és a szabályértelmezésüket, de úgy, hogy közben szem előtt tartjuk, számunkra a saját játékunk az elsődleges. Egy szempontból különleges ez a játék. A körök során szerzett tapasztalatok alapján vezethetünk be új szabályokat, törölhetünk idejét múltakat, és módosíthatunk is. Jelezzük játékostársunknak, ha valamivel nem vagyunk kibékülve, de gondoljunk arra, hogy ketten jobb játszani, mint egyedül Az is fontos, hogy a játék mindkét fél örömére szolgáljon. Erről eddig nem volt szó, de legyünk tudatában annak, hogy lehetőségünk van kiszállni a játékból akkor, ha már nem leljük benne örömünket, netán árt nekünk. A kiszállás vagy bent maradás mindig a mi választásunk, annak a felelőssége csak a miénk, pro és kontra. Mi döntünk, hogy tovább játsszuk-e a játékot, vagy új játékba kezdünk. Érezhetjük azt, hogy nyertünk és azt is, hogy vesztettünk. Ezekre az érzésekre figyelni kell, és tudatosítani, hogy a játék során milyen stratégiát követtünk és stratégiánk elemei hogyan befolyásolták magát a játékot. A későbbiekben hasznunkra lesz a kiértékelés, egyes elemek elhagyása és új elemek beemelése. Folyamatosan játszunk. Ha megértjük, hogy a játék elsődleges célja nem a nyerés, vagy a vesztés, hanem maga a játék, és nem hibáztatjuk magunkat a hibás stratégiai elemekért, sokkal örömtelibb lesz játszani. Képesek vagyunk bármelyik pillanatban változtatni, és a módosított stratégia vagy új játszótársakat hív meg a játékba, vagy játékostársunkban indítja el a változás igényét. Fontos, hogy mindig éberek legyünk arra, mi miként hatunk a játékra. 

 Bár a fenti analógia a szexuális fejlődést és a szexualitás tudatos gyakorlatát volt hivatott első sorban példázni, kiterjeszthetjük bármelyik életterületre. Ha ezt megtesszük, észrevehetjük, hogy szinte bármelyik kapcsolatunkra, élethelyzetünkre érvényes lehet. Ha a szexualitásunk az első, amiben megpróbálunk ezek szerint a szabályok szerint játszani, és mindenek előtt megismerjük a saját indulócsomagunkat, valamint folyamatosan figyelünk arra, hogy a csomagunk miképpen változik (gyarapodik vagy éppen csökken), előbb-utóbb az életünk bármelyik területén tudjuk majd alkalmazni ezt a kis térképet. Ha elérjük azt, hogy a saját szexualitásunkkal – ami a személyiségünk jelentős részét képezi, egyben az egyik legérzékenyebb területe – harmóniába kerüljünk és örömforrásként, akár erőforrásként tekintsünk rá, rájövünk arra, hogy az életünk bármelyik területén képesek vagyunk erre. Bármi lehet erőforrás, ami számunkra örömöt okoz, erőt, energiát növel bennünk. 

Kedves Olvasóm! Köszönöm a megtisztelő figyelmed, és őszintén remélem, soraim inspirációt, akár egy új nézőpontot és talán szélesebb perspektívát teremtettek számodra! 

 

 

 

5. Az szexualitás és az elfogadás kapcsolata

Már a megismerésnél szót ejtettem elfogadásról. Önmagunk megismerése is csorbát szenved, ha ítélkezünk saját testünk, vágyaink, ne adj Isten teljesítőképességünk felett. Hát még ha partnerünk részéről ér minket hasonló kritika. Mind az önmagunk, mind a másik feletti ítélkezés csak gátlásokat szül, és bezárkózásra ösztönöz, ami által saját magunkat és a társunkat is megfosztjuk a gyönyör olyan dimenzióinak megtapasztalásától, amiben eddig nem volt részünk és lehetne. A testünk nem csupán egy test. Őrzi az emlékeinket, a tetteinket, vagy épp a nem tetteinket. Őrzi a törődésre, gondoskodásra való hajlamunkat. Őrzi azt az információt, hogy mennyire figyeltünk rá életünkben, mennyire vettük komolyan a jelzéseit, szerettük, harmóniában éltünk vele, vagy csupán használni, kihasználni és uralni akartuk. Gyönyörű és sokat mondó kifejezés az, hogy „a test a lélek temploma”. Hűen tükrözi azt is, hogy a lelkünkkel és a saját személyiségünkkel hogy bánunk. Mint kint, úgy bent. Tartja a taoista filozófia egyik alapgondolata. 

Ha nem tekintünk testünkre méltóképp, sokunknál megjelenhet a szexuális együttlét során a bizonyítási vágy. Főleg nőként előfordulhat az is, hogy a testünkre és a szexualitásra eszközként tekintünk, amiért szeretettel fognak nekünk fizetni. Nincs semmi baj akkor, ha ráébredünk erre, és tudatosak vagyunk rá. Teljesen természetes, hogy van egy ilyen berögződésünk, mikor kisgyerekkorunk óta lépten-nyomon azt halljuk, és zsigerileg beivódott a mondás: „a férfiak szívéhez a gyomrukon és a nemes testrészükön keresztül vezet az út”. Valljuk be, tényleg remek manipulációs eszköz lehet a szex ideig-óráig, de itt és most nem erről van szó. A női szexualitás alapesszenciája a tiszta és őszinte befogadás. Ahhoz is, hogy adni tudjunk. Ha nem fogadjuk el magunkat és a párunkat sem, vajon mit tudunk befogadni? Vajon az, amit ítéletekkel bélyegzünk, legyen az a sajátunk, vagy a partnerünkké, mit fog teremteni nekünk, ha befogadjuk? Nagy eséllyel traumát.  

Az ókori Egyiptomban szexuális gyógyító papnők működtek szentélyekben, ahol a csatából hazatérő meggyötört harcosokat szexuális energiájukkal a szeretkezésen keresztül gyógyították. Akkoriban a Nőre és a Szexualitásra szentként tekintettek, és templomokat emeltek a tiszteletére. Számos más kultúrában hasonlóan tisztelik mind a férfi, mind a női nemiség elsődleges szimbólumát (szanszkritül lingam és yoni). Ezt csodálatos építmények és a mai napig nyomokban fellelhető szent rítusok bizonyítják. Ahogy azt is, hogy őseink még tudták tisztelni a testüket. Szerették és vigyáztak rá. Vannak régmúltba tűnt hagyományok, szokások és értékek, amiket érdemes leporolni, hogy egy új reneszánszként méltó helyre kerüljenek a modernkori mindennapokban is.  

A rövid kulturális kitekintő után kanyarodjunk vissza a szexualitás és az elfogadás kapcsolatához. Ahogy az elején említettem, már a megismerésnél nagyon fontos a nyitottság, a megismerés iránti vágy, és a legnagyobb megengedés. Ám ekkor is előfordulhat, hogy valami olyasmi történik, amivel kapcsolatosan ellenállásunk lép fel, meghökkent, megijeszt, vagy csak egyszerűen nem tudjuk hova tenni. Akár önmagunkkal, akár a párunkkal kapcsolatban merül fel ilyesmi, álljunk meg, és próbáljuk meg feldolgozni, megbeszélni, feloldani. Ha nem megy, fogadjuk el azt, hogy nem tudjuk elfogadni. Az elfogadás nem megy sem külső, sem belső kényszer hatására. Ha olyasvalamivel kerülünk szembe, amivel nem jutunk dűlőre, keressünk valakit a környezetünkben, akivel biztonságosan megoszthatjuk a problémánkat, vagy kérjük szakember segítségét, amennyiben ennek érezzük inkább szükségét. Ismét hangsúlyozom, hogy teljesen rendben van, ha segítségért fordulunk bárkihez. A cél az, hogy a helyére kerüljön, integrálódjon az adott téma. Ha a párunkkal kapcsolatosan merül föl valami olyasmi, amit a saját határaink tiszteletben tartását szem előtt tartva már nem tudunk elfogadni, és a kapcsolatunk elbírja (márpedig egy jól működő kapcsolatnak ezt el kell bírnia), próbáljuk meg megosztani vele. Amikor alkalmas pillanatot találunk, alakítsunk ki bizalomteljes, biztonságos és meghitt légkört. Gondoljunk csak arra, hogy mit éreznénk az ő helyében hasonló helyzetben. Fontos, hogy ne őt kritizáljuk vagy minősítsük, hanem a saját érzéseinket, gondolatainkat, kérdéseinket osszuk meg vele. Tartsuk szem előtt, hogy másvalaki számára akár vonzó is lehet az, amin mi épp fennakadtunk. Saját értékrendből működünk, szűrünk, engedünk be, és mérlegelünk dolgokat. Mindenképp tartsuk ezeket szem előtt, mert a szexualitás sérülékeny terület mindkét nem szempontjából.  

Összefoglalásként: tekintsünk testünkre úgy, mint a lelkünk templomára. Tiszteljük, szeressük és bánjunk vele méltó módon. Bírálat helyett inkább figyeljünk a jelzéseire, hisz a saját nyelvén kommunikál velünk. Nézzünk rá úgy, mint egy albumra, ami őrzi addigi életünk minden emlékét. Jókat és rosszakat is. Legyünk hálásak, hogy ami óta élünk hűen szolgál minket halálunk pillanatáig. Ha így tekintünk rá, elfogadással, nem pedig hálátlan ítélkezéssel fogunk felé fordulni. A szexualitás gyógyító erővel bír, ha elismerjük és megfelelően éljük meg. Ha elkezdünk a szexuális együttlétekre ekként tekinteni, megtanuljuk elfogadni, tisztelni és szeretni a testünket, hiszen, ha nem lenne, nem lenne alkalmunk mindezt átélni. 

 

 

 

4. A szexualitás, mint a megismerés eszköze

Talán ez meglepő lehet elsőre, de a szexualitást használhatjuk úgy, mint önmagunk és a társunk mélyebb megismerésének egyik lehetséges eszközét. A szexuális gyönyör elérésének alapvető feltétele elsőként az, hogy megismerjük saját testünket, érzéseinket és vágyainkat. Előző bejegyzéseimben is hangsúlyt fektettem arra, hogy kiemeljem az önmagunkkal és a társunkkal szemben való teljes őszinteség kiemelkedő jelentőségét. Ehhez először le kell vetkőznünk saját ítéleteinket, és egy kicsit kívülről kell magunkra tekinteni a lehető legnagyobb elfogadással, megengedéssel. Számomra sem ismeretlen, hogy ez olykor nem könnyű. Ha nyitott szemmel, füllel és szívvel élünk, észrevesszük azokat az embereket és kapcsolatokat, akik/amik támogatnak minket ebben a folyamatban. Számomra nagyon sokat jelentett az alábbi történet, amit egy általam nagyra becsült ember és professzor mesélt el az egyik kiscsoportos előadásán: 

Egy napon egy hölgy hallgatóján észrevette, hogy nagyon nekikeseredett és látszólag elég súlyos problémával küzd. Mikor elbeszélgetett vele, kiderült, hogy a lány egy átdorbézolt bulis éjszakán teherbe esett. Úgy érezte, hogy összeomlott az egész élete, emiatt súlyosan vádakkal illette magát felelőtlenségéért, iszonyatos bűntudat és szégyen gyötörte. Ekkor a tanár úr feltette neki azt a kérdést, hogy mit tenne akkor, ha ez nem vele, hanem valamelyik barátnőjével történt volna. A lány azt felelte, hogy támogatná és vigasztalná. A tanár úr ezután azt kérdezte, hogy mit tenne akkor, ha bárki mással történt volna ez, elítélné? A lány rávágta, hogy dehogy! A tanár úr ekkor váratlanul reagált: mit képzel maga, hogy különbnek hiszi magát bárki másnál, ki maga, hogy másfajta bánásmódot érdemel, mint bárki más! Egoista! 

Bár első hallásra meghökkentő és vicces, vagy talán inkább ironikus a történet, de ott bújik benne az igazság. Próbáljunk magunkra úgy tekinteni, mint a barátunkra, akit szeretünk. Legyünk pont ugyanolyan elfogadóak, akkor is, ha önmagunk megismerése a cél. Felejtsük el az ítélkezést! Álljunk kellő nyitottsággal saját magunkhoz. 

Miután elindultunk önmagunk felfedezésének útján, és van egy „tapasztalati iránytűnk” arról, hogy ezt miként kell csinálni, ismerjük meg a társunkat is. Fontos, hogy ilyenkor maximálisan figyelembe vegyük azt, hogy épp mennyit hajlandó és képes átadni magából. Figyeljünk, érzékeljünk, legyünk éberek és tudatosak rá. Végül, de nem utolsó sorban legyünk hálásak, amiért megosztotta velünk azt, amit megismerhettünk. Jelezzük is számára, hogy ez milyen fontos nekünk. A szexuális együttlét alatti megismerés az intimitás magas szintjét követeli meg. Mindkét fél érdeke, hogy megnyíljon és őszintén jelezzen mindent a másik felé. Mivel különösen érzékeny területről van szó, az ember talán ösztönösen törekszik arra, hogy a jelzéseit olyan formában adja át, hogy az a társa számára érthető, befogadható, támogató és véletlenül se bántó legyen. Ez megnyitja a kaput az újabb lehetőségek felé.  

Ebben a helyzetben a feltétlen bizalom kialakítása érdekében nagyon fontos tényező a kölcsönösség. Biztosítsuk társunkat arról, hogy számunkra fontos az, hogy ő is megismerjen minket, és hajlandóak vagyunk átadni magunkat neki. Ha bármi aggályunk, rossz érzésünk van valami miatt, azt előre mondjuk el, és beszéljük meg, hogy ha valami történik, azt hogy fogjuk jelezni. Mindig legyen szenzorunk arra, hogy annyit adjunk és fogadjunk be, amennyi az adott pillanatban jól esik. Tartózkodjunk az elvárásoktól, és ne mérlegeljük azt, hogy sokat/keveset/eleget kaptunk/adtunk-e. Bármi történik, az úgy jó, ahogy van. Ezt erősítsük meg partnerünkben is. Törekedjünk a JELEN-létre. Ennek érdekében, mielőtt nekivágunk a felfedezésnek, végezhetünk meditációs és relaxáló gyakorlatokat, hogy az oda nem illő, a figyelmet elterelő érzéseket és gondolatokat „kint” hagyjuk. Segít egy mindkét fél számára befogadható – akár saját – összehangoló rituálé elvégzése, és a kellemes légkör megteremtése gyertyákkal, füstölővel, kellemes zenével, vagy bármi mással, ami hozzájárulás. Fontos, hogy kellő időt és energiát szánjunk erre az élményre. Ez Én és Mi élmény egyszerre, ami végtelen lehetőségeket rejt magában.  

A következő rész ehhez a témához szorosan kapcsolódik, a szexualitásnak az elfogadásban betöltött szerepét tárgyalja majd.  

 

 

3. A szexualitás szerepe a párkapcsolatok elmélyítésében

Eddig arról beszéltem, hogy milyen hatással lehet önmagunkra saját szexualitásunk. Ideje kicsit ránézni arra is, hogy milyen jelentőséggel és lehetőségekkel bír párkapcsolatunkban.  

Nézzünk rá egy kicsit a szexualitás érzelmi és lelki hátterére. Talán sokan hallottunk már a „szeretetnyelvekről”. Részemről zseniálisnak tartom, ahogy Gary Chapman A szerelem pszichológiája c. könyvében ír erről a témáról. Vizsgálata szerint az ötödik szeretetnyelv a testi kontaktus. Mindenki számára fontos, hogy a másik tudtára adja érzéseit, és az is, hogy megismerje, párja hogyan érez iránta. A harmonikus kapcsolat egyik alappillére véleményem szerint az, hogy ismerjük a saját és a párunk „nyelvhasználatát”. Ideális esetben a két fél szeretetnyelve hasonló. Ha számunkra a szexualitás, mint testi kontaktus az érzések kifejezésének preferált módja, tudatosan használhatjuk kapcsolatunk mélyítésére. Ennek előszobája, egyben elengedhetetlen feltétele, hogy megbeszéljük társunkkal, ő miként vélekedik erről.  

Az érintésnek hatalma van. Jómagam masszőrként is tevékenykedem, így ezt személyes tapasztalatom is alátámasztja. Léteznek olyan tipikus masszázsfajták, amik elmélyítik az intimitást a párkapcsolatban, de bármilyen masszázs alkalmas lehet erre. Érintésünkkel párunk tudtára adjuk, hogy ott vagyunk, jelen vagyunk vele, figyelünk rá, szeretjük és biztonságot nyújtunk neki. Vannak továbbá olyan páros meditációs technikák és rövid rituálék, amelyek egy másfajta minőségű összekapcsolódást teremtenek. Ráhangolódunk egy olyan együttlétre, melynek során teljes mértékben egymásé leszünk, testestül-lelkestül. Ez csak úgy megy, ha szeretjük és tiszteljük egymást, megbízunk egymásban. Az ilyen együttlét (kevés szerencsés esettől eltekintve) nem megy magától. Gyakorolni kell. Minden egyes gyakorlással egyre közelebb kerülünk egymáshoz és önmagunkhoz. Amikor közelebb kerülünk egymáshoz, mélyül a szeretet, a bizalom, a biztonság. Ha erre energiát fordítunk, magával a gyakorlással teremtjük meg a feltételeket. Sokunk számára alapvető érték és feltétel a párkapcsolatban az őszinteség. Az ilyen együttlétek során mindenről lehull a lepel. Mivel a testünk önkéntelenül is reagál, nehéz kendő mögött tartani az igazi érzéseinket. Fontos, hogy úgy engedjük bele magunkat egy ilyen élménybe, hogy önmagunkkal és a társunkkal is őszinték vagyunk. Ha eljutunk oda, hogy a megélésekről, tapasztalatokról őszintén tudunk beszélni a párunkkal, megtapasztalhatjuk azt is, hogy közös életünk minden területén nyíltabban, egymás számára érthetőbben fogunk kommunikálni.  

Az előző részben a szexuális élményről, mint szorongás oldó lehetőségről volt szó. Fontos azonban kiemelni, hogy a szexualitás maga, a szorongás forrása is lehet. A mai teljesítményorientált világban elvárások tapadtak a szexualitáshoz is. Nagyon fontos, hogy ne támasszunk elvárásokat egy együttléttel és a partnerünkkel szemben. Ha azt érezzük, hogy feszültség jelent meg, nyíltan és ítélkezés nélkül kommunikáljunk, vagy érdeklődjünk. Legyünk elfogadóak, empatikusak és megengedőek. Főleg akkor, ha tudjuk, hogy partnerünknek gondja van például a merevedéssel, a hüvelyi nedvesedéssel, vagy az orgazmussal. Szükség esetén használjunk olyan készítményeket, amik a fizikai tünetek enyhítésére szolgálnak, vagy a stimulációban segítenek. Súlyosabb esetekben célszerű szakorvoshoz fordulni, hogy a szervi rendellenességet megállapítsák, és szükség esetén fizikailag is kezelésre kerüljön, vagy adott esetben kizárják, aminek a ténye már magában megnyugtató. Ami ebben a helyzetben a legfontosabb, hogy kritika helyett megértéssel, empátiával és támogatással közelítsünk partnerünkhöz.  

A következő fejezetben a szexualitásról, mint a megismerés eszközéről lesz szó. 

 

 

A méret a lényeg?

 

Manapság egy, a férfiakat leginkább foglalkoztató kérdés, hogy mi nők miként vélekedünk a pénisz méretének és alakjának jelentőségéről. Nyilván szimbolikus értéke is van a kérdésnek, mert a fallosz/lingam sok kultúrában demonstrálja a férfierőt. De tegyük ezt most félre. Az, hogy a férfi szerszámok formája és hossza széles skálán mozog, köztudott.

A köztudat azonban kevésbé foglalkozik azzal, hogy a női hüvely és G-pont méretében (hüvely esetében átmérőt és hosszt is jelent), alakjában és érzékenységében szintén millió féle. A kulcs egyrészt az összeillőségen van. „Kard a hüvelyét”. Ha ez megvan, a pár szerencsés helyzetben van, mert szinte automatikus, hogy egymás számára kölcsönösen gyönyört tudnak okozni. De akkor sem kell elkeseredni, ha ez nem így van. A szexualitásban, amennyiben nem ösztönös és tárgyiasított légyottról beszélünk, a kapcsolódás a lényeg. Ennek feltétele egymás szeretete, tisztelete, egymás megismerése és az egymás iránti kíváncsiság mind testi, mind lelki szinten. Ha egy férfi és egy nő szeretetteljes kapcsolatban él, az, hogy kinek mekkora, milyen és hogy görbe, a legkevésbé fog számítani. Ha az örömszerzés hátterében őszinte és tiszta szándék nyilvánul meg, lehet, hogy egy picit hosszabb időbe telik, de sikerülni fog a kölcsönös és határtalan gyönyörszerzés akkor is, ha a lovag kardja elsőre nem pontosan illik szíve hölgye hüvelyébe. Szerencsére ez nem „Hamupipőke cipellője” helyzet.

 

2. A szexualitás, mint a szorongásoldás eszköze

Ha rendbe tettük saját szexualitásunkkal való kapcsolatunkat, csodálatos lehetőségek nyílnak meg előttünk. A szexuális gyönyörben számos potenciál rejlik, melyek közül az egyik a szorongásoldás. Számos írás jelent már meg az orgazmus pozitív élettani hatásairól. Fontos azonban megjegyezni, hogy amíg nem tekintünk „oké”-ként saját szexuális lényünkre, óvatosan bánjunk ezzel a kérdéssel.

Fontos még kiemelnem azt is, hogy itt egészséges szexualitásról beszélek, aminél az elsődleges szempont az, hogy partnerrel folytatott szexuális kapcsolat esetén maximálisan figyelembe kell venni az ő igényeit és határait, és csak olyan mértékben élhetjük meg vágyainkat, amibe partnerünk beleegyezik. Semmiképp sem fogadható el normálisként a partneren tett szexuális vagy mentális erőszak!!!

A szexuális izgalom és az orgazmus állapotában oxitocin, dopamin és prolaktin szabadul fel a szervezetben, mely három hormon a szeretet-, a boldogság- és a nyugalom érzetéért felelős. E fiziológiai hatásokon túlmenően, lelkünkre is pozitív hatással van egy minőségi! szexuális élmény, akár partnerrel éljük meg, akár önmagunkban. Ha partnerrel éljük meg, átadjuk magunkat a szeretet, az elfogadás, a befogadás és a boldogság érzésének, melyek mind-mind táplálják lelkünket.

Hányszor halljuk mostanában, hogy szeresd önmagad, fogadd el önmagad! Amikor saját magunknak okozunk szexuális örömöt, akkor ezt tesszük. Szeretjük és elfogadjuk önmagunkat, és hálásak vagyunk (hacsak néhány pillanatra is) azért a gyönyörért, amit a testünk tud okozni nekünk.

Azon túl, hogy a szex remek „tüneti” kezelés és jelentősen javítja fizikai és pszichés közérzetünket, ahogy azt az előző bekezdésben leírtam, alkalmas arra, hogy gyakoroljuk az elfogadást önmagunk és a partnerünk irányában. Ez elengedhetetlen ahhoz, hogy a maga teljességében tudjuk megélni az élményt. Ha életünknek egy területén (és miért ne lehetne az épp a szexualitásunk) elkezdjük gyakorolni saját magunk és a másik ember elismerését, elfogadását, a szeretetet és a befogadást, ez óhatatlanul hatással lesz egész személyiségünkre és az életünk többi területére is. Így végső soron a szorongásunk tényleges forrásának kezelésében is segítségünkre lehet.

Törekednünk kell azonban arra, hogy felderítsük a szorongásunk valódi gyökerét, tárgyát, és arra is megtaláljuk a megfelelő megoldást. Ellenkező esetben, ha a szexuális örömszerzést arra használjuk, hogy elnyomjuk vele az alapproblémát, előbb-utóbb bűntudatot fogunk érezni. Az előző részben már említettem, hogy a bűntudat és a szégyen a két legrombolóbb érzelem. Mindannyian küzdünk démonokkal, még mi, segítők is. Ilyenkor érdemes külső segítséget is igénybe venni, mert egy jó szakember katalizálhatja folyamatainkat, és sokkal hamarabb túllendülhetünk egy-egy krízishelyzeten.

A következő fejezetben a szexualitásnak a kapcsolatok elmélyítésében betöltött szerepéről ejtek néhány szót.