Hogy “működik” a tantra masszázs?
Bár a tantra masszázs egy bizonyos – rugalmas – séma szerint felépített folyamat, mindenkinél egyedi. Pszichoszexuális fejlődésünk és szexuális tudatosságunk függvénye az, hogy a masszázs milyen hatással lehet ránk. Mint bármi másba az életben, valahogy belefogunk, hozzákezdünk. Van, aki több könyvtárnyi könyvet olvas el előtte, és mire eljut egy masszázsra, szinte már elméleti szaktekintélye a témának, van, aki puszta kíváncsiságból, az erotikus részt megragadva csöppen bele ebbe a világba, van, aki ajánlás alapján valamilyen problémával keres magának céltudatosan egy masszőrt. Bárhogy legyen is, ha jó szakembert választ magának, biztos, hogy tanulni fog az élményből, és új tapasztalattal gazdagodik.
Hol van a helye a módszertanok között?
Sokszor gondolkoztam már azon, hogy ez a hivatás méltatlan bírálatok célpontja a mai napig. Többször megfogalmazódott bennem, hogy ez nincs jól így, és tenni kellene valamit azért, hogy helyre tegyük a megítélését.
Ezen felbuzdulva, szexológia, szexuálpszichológia és szexuálterápia tárgyában kutattam egy kicsit a neten, és nem kis örömömre több olyan cikket is találtam a témában, ami a keleti típusú (tantrikus és taoista filozófiai irányzatokon) alapuló érzéki masszázsok védelmére kelt. Itt egy olyan – többször előforduló – ismétléssel találtam szembe magam, ami szöget ütött a fejembe. A keleti vallások a szexualitásra egyfajta művészetként tekintenek. Bár sokfajta művészeti terápia létezik, melynek alkalmazása a hagyományos pszichoterápiában is széles körben elterjedt, mégis a szexuális problémák megoldásaként a szexualitás művészetét, mint terápiás eszközt emlegetni, igen meredeken hangzik.
Szexuális káosz
Nagy a szakadék a kelet és a nyugat szexuális kultúrája között. Itt nálunk, még mindig mély nyomai vannak a sok évszázados tabuzálásnak, amikor a szexualitást még bűnként emlegették, vagy házastársi kötelezettségként, amit a legvisszafogottabb körülmények között kellett teljesíteni. Ez még a mi generációnkon is jócskán nyomot hagy. Azaz: Itt létezünk a sokszáz éves, zömmel a tudattalanban megbújó korlátozó hitrendszerekkel és ki tudja, még milyen lenyomatokkal. Persze fű alatt meg lehetett szerezni a Kama Sutra-t, néhány szexuális felvilágosító könyvet, ezeken kívül pedig olyan szadista és pornográf tartalmú regényeket, hivatalos nyomdai kiadásban, amit még én is szörnyülködve tettem le egy hónapja 30 oldal elolvasása után, pedig én aztán igazán mindenevő vagyok, ha szexualitásról van szó.
Tehát volt a tabuként, de minimum titokként kezelt szexualitás, volt egy kisebbség, akik megpróbáltak hasznos és fontos információkhoz jutni legalább könyvekből, és volt az a réteg, aki elfojtott vágyait megírta (egyik-másik igazán förtelmesre sikerült, jó, azért persze van igényes erotikus irodalom is, de most kicsit kiemelem a szélsőségeket), mások pedig elolvasták és vágyakoztak, ami miatt előbb utóbb bűntudat, frusztráltság és szégyenérzet alakult ki. Aztán a könyveket felváltották a különféle felnőtt filmek, az aranyosan-erotikus (Tiroli szex), az érzékien erotikus (Emanuelle), aztán a kábeltévé elterjedésével a sablonos, bizonyos trendeket követő, mindkét nem és a szexualitás szeretetét és tiszteletét nélkülöző pornó filmek. Most, az internet világában pedig, válogatás nélkül, már-már a testi épséget és egészséget veszélyeztető, lassan állatinak sem nevezhető tartalmak ömlenek a kíváncsi szemek és a vágytól dagadó/nedves fehérneműk tudajdonosai elé.
Emelett a “new age” korszakban (1970-es évek) a különféle tudatmódosító szerekkel együtt berobbanó szexuális forradalom egyik termékeként megérkezett a neotantra, ami új, spirituális megközelítésével szakrális szintre emelte a szexualitást.
Az edukáció hiánya – kelet és nyugat (Freud és Buddha)
A bárki számára hozzáférhető különféle tartalmakat sajnos nem ellensúlyozza edukációs tevékenység. A genitáliák ismertetésén, a fogamzásgátláson, szexuális betegségek elleni védekezésen túl, nemigen történik felkészítés a szerelmi-, párkapcsolati és szexuális életre semmilyen formában. Én úgy érzem, hogy nagyon nagy a káosz a fejekben, és ami még szomorúbb, a szívekben a szexualitással kapcsolatban, amire önmagában a tantra nem jelent megoldást. A keleti filozófiákat ott, keleten már az anyatejjel szívják magukba a gyermekek. Az ő szemük is kikerekedne, ha Freud libidóelméletét kezdenénk nekik ecsetelni, vagy levetítenénk nekik egy hard pornó tartalmat. Nem szabad elvárni azt sem, hogy nyugaton rögtön ráálljon az emberek gondolkodása a tantrikus vagy taoista megközelítésre.
Félrevezető információk
Azt pláne nem tartom szerencsésnek, ha olyan ígéretekkel kecsegtetnek tantra masszőrök, hogy a tantra masszázs majd az energiaáramlás, meg a feltétel nélküli szeretet és elfogadás segítségével minden problémát megold, mert marhára nem így van. Egy masszázs az masszázs. Az, hogy milyen hatással van valakire, az első sorban az ő befogadókészségén, fejlődésének szintjén, feldolgozott, vagy fel nem dolgozott traumáin múlik. Rettentő nagy hangsúly van a tudatosításon, ami azt jelenti, hogy valamilyen eszközzel a blokkoló tartalmakat felhozzuk a tudattalanból, és átbeszéljük. A blokk energiájának kioldódása azzal mérhető, hogy milyen érzelmi töltéssel tud beszélni a kliens a mélyből feltört témáról. Ez egyfajta visszacsatolás a segítő számára arról, hogy holt tartanak a folyamatban. Vannak bizonyos alapvető módszertani elvek, amit be kell tartani egy segítőnek, ez hozzá tartozik ahhoz, amit én felelősségnek és alázatnak hívok. Ez a két dolog pedig – véleményem szerint – nélkülözhetetlen ehhez a hivatáshoz.
Hogy marketing céllal olyan dolgokat állítunk, akár feltételes, mégis megtévesztő módon egy technikáról, ami nem igaz, az az egész szakma hitelességét aláássa. Persze, alkalmas lehet a masszázs egyéb módszerekkel kombinálva hosszú távú, hatékony és tartós problémamegoldásra. Nekem is csodás történeteim vannak, de ezek hátterében általában több hónapnyi rendszeres és kitartó munka áll, aminek nem minden pillanata élvezetes, sőt, van, hogy inkább gyötrelmes. Annak a segítőnek, aki erről nem beszél, hanem könnyű és élvezetes, sőt gyönyörrel átitatott csodagyógyulásról beszél én sajnos nem tudok hinni. Ezt egyrészt munkám, másrészt saját önismereti tapasztalatom támasztja alá. Röviden úgy tudnám leírni, hogy könny nélkül nincs eredmény. Nálam legalábbis nincs.
Nem minden a marketing!
Tisztában vagyok azzal, hogy a mai világban fontos, hogy eljussunk azokhoz az emberekhez, akiket szeretnénk megszólítani, én mégis azt mondanám, hogy a túlzó ígéretek és a csábító, agyonmisztifikált megoldások lehetőségének feltüntetése a hirdetésekben és promóciós anyagokban leginkább csalódáshoz vezet és minden szempontból aláássa a szakmát. Lehet, hogy sokan nem értenek velem egyet, és nem lesz az írásom túl népszerű, de szükségét éreztem, hogy ezeket a gondolatokat leírjam, pont azért, hogy méltó helyet vívjon ki magának szeretett hivatásunk.