Párkapcsolati coach „éles” helyzetben

Az élet néha produkál érdekes dolgokat. Ma egyszercsak kaptam egy üzenetet messengeren, hogy nem árt, ha tudom, mit csinál a párom. A részletekbe nem szeretnék most érthető okokból belemenni. 

Az első reakcióm az volt, hogy sokkot kaptam. Derült égből villámcsapásként ért a dolog. Felhívtam a kedvesem, aki kérdésemre, miszerint mond-e neki valamit az üzenetküldő neve, furcsaságokat kezdett el hadoválni, amiből egy kukkot nem értettem, helyesebben annyit, hogy ego, meg hogy megbeszéljük. Mivel sok óra volt még hátra az előttünk álló beszélgetésig, nem bírtam tétlenül ülni. Megkértem az üzenetküldőt, hogy ha nem túl kellemetlen, mesélje el, pontosan mi is történt. Ekkor állt be nálam informatikai nyelven szólva, a “kék halál”. Értetlenül álltam a történtek előtt és csak azt kérdeztem magamtól, hogy “ennek teljesen elmentek otthonról”? Na én olyan vagyok, aki ezt a kérdést nem sokáig tartja magában, így telefont ragadtam és ezer decibellel feltettem neki is. Aztán az asszertív kommunikáció minden elemét nélkülözve elmondtam a véleményemet a sztoriról, ellentmondásnak nem nagyon engedve teret. Nyomtam a tutit vagy 10 percig egy levegővel és iszonyat hangerővel, aztán egyszer csak csend lett belül. 

A nagy kérdés

Felderengett bennem a múlt, és feltettem magamnak a kérdést, hogy én hogyan járulhattam hozzá ahhoz, hogy itt és most ezzel a helyzettel kell szembenéznem. A szellemi utat járva vizsgáltam elvetett karma csíráimat, amik gyümölcse most épp nem tölt el határtalan lelkesedéssel. És akkor feltettem magamnak a kérdést: vajon mivel pipálom ki ezt a leckét úgy, hogy az a fejlődésemet szolgálja?  

1.  Ha arra fókuszálok, hogy átvertek, becsaptak, megbántottak, fájdalmat okoztak, és megtorlom szakítással, büntetéssel, bosszúval, bármivel, ami a másiknak rossz.
2. Ha felismerem a saját részemet, a saját felelősségemet, az általam generált okokat és felismerem azt is, hogy mit a legnehezebb most számomra megtenni, mert az az igazi feladat. Megbocsájtani. A saját fejlődésem és a kapcsolatunk miatt is.

Aztán eszembe jutott egy csomó olyan kérdés is, amiket az üléseken szoktam feltenni annak, aki velem szemben ül: Minek nagyobb a súlya? A hibának, vagy azoknak az értékeknek, amik egyébként jelen vannak a párkapcsolatunkban. Mire tudok fókuszálni, hogy túl tudjak lépni ezen a történeten? Mert ez csak egy történet a sok-sok történetünkből.  

Döntöttem, de három dolgot kértem, ami segít megbocsájtani. (Az egyik egy süti, és úgy tűnt nekem, hogy a másik kettőre sem volt nehéz igent mondania.)  

Szívem mélyéről döntöttem a megbocsájtás mellett, és jól érzem magam.  

Tanulságok:  

• Ha sérelem ér minket valaki részéről, akit szeretünk, sokszor a sértettségtől eszünkbe sem jut végiggondolni a felelősségünket a történetben. Pedig ez elkerülhetetlen ahhoz, hogy jó döntést hozzunk.  
• Általában nem tesszük fel azt a kérdést a másiknak, hogy miért? Pedig fontos, hogy tudjuk, hogy jutott el idáig, mik zajlottak benne, amiért azt tette, amit. 
• A fájdalom olykor felborítja a mérleget. Olyan erővel tarol le mindent, hogy mást nem is vagyunk hajlandóak látni. Ebben az állapotban hozhatunk rossz döntést. 
• Ilyen helyzetben megmérettetik a kapcsolatban a szeretet ereje. Mind hibázunk. Én is, te is, ő is. A hibákon csak a megbocsájtás erejével lehet túllépni. Megbocsájtani csak szeretettel lehet.  

Nagyon fontos számomra a hitelesség. Hogy időnként eláruljak olyan részleteket az életemből, amik bepillantást adnak abba, hogy nekem is vannak nehézségeim. Néha nekem is össze kell szorítanom a fogam, hogy végigcsináljam azokat a lépéseket, amiken az üléseken végigmegyünk. De működik. Paláverezhettem volna a történteken hetekig, tölthettük volna a Szentestét és az ünnepeket ennek az egésznek az árnyékában, de mást választottam. Mert a szívem azt súgta, ez a helyes. 

Benkő Andrea