Női önbecsülés kategória bejegyzései

Önazonosság és határok a szexben

Közzétéve Szerző:
Válasz

Mint minden más területen, napjainkban a szexualitásban is új trendek, irányzatok, lehetőségek jelentek meg. Ez egyrészről jó, hiszen az évszázados tabuk, pecsétek, ítéletek és méltatlan megbélyegzések kora úgy tűnik leáldozóban van. Ez egyfelől nagyfokú szabadságot jelent, másfelől viszont azt, hogy a hirtelen ledőlt korlátok nem csak szabadságot, hanem akár kontroll nélküli szabadosságot eredményeznek, ezen keresztül pedig azt, hogy sokan átbillennek a ló túloldalára. 

A szigorú korlátok és hitrendszerek iszonyatos mennyiségű elfojtást eredményeztek, amik károsan, sőt, akár kórosan befolyásolták a szexuális fejlődést és életet. Amikor a zsilipek egyszer csak kinyíltak, megadattak azok a lehetőségek, ahol teret nyerhetnek a vágyak meg- és kiélései (utóbbi szó már olyan zöngével bír, ami utal egyfajta szélsőségességre). A szexuális oktatás és nevelés azonban alaposan elmarad a kívánatostól, így nem teremt szilárd alapot a szexuális önismeretnek. Ha az önismeret területén hiányt szenvedünk, önazonos szexualitásról nem is igen beszélhetünk. Ha nem létezik önazonosság, azaz nem vagyunk tisztában azzal, hogy mit is jelent számunkra a saját testiségünk és szexualitásunk, akkor elkezdünk kívül keresni valamit, amivel azonosulni tudunk. 

Hol kereshetünk ilyesmit? 

Beszélgethetünk másokkal, személyesen, vagy online fórumokon, vállalva saját személyiségünket, vagy akár anonim módon. Meríthetünk ihletet filmekből (amiknél sosem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az eladhatóságra és a szórakoztatásra törekszenek első sorban, kevésbé a valóságra és a tanításra, nevelésre). Olvashatunk könyveket, szakirodalmat, szakcikkeket, vagy könnyedebb stílusú erotikus, de akár pornográf irodalmat is, bevetve ezzel saját fantáziánkat is a képek “legyártásába”. 

A “puding próbája az evés” 

Az információk alapos (vagy kevésbé alapos) begyűjtése után azonban eljön az a pont, amikor a tettek mezejére lépünk, hiszen a tapasztalat fog irányt mutatni arra vonatkozóan, hogy mi az, ami valóban az önazonos szexualitást jelenti számunkra. Ez a talaj azonban sikamlós, és számos buktatót rejt. Sokan működünk kisebb vagy nagyobb mértékben “megfelelés” programokkal. Amikor ezek alapján a minták alapján teszünk valamit, akkor sosem a saját magunk kedvéért vágunk bele valamibe, és végig az a mondat lebeg bennünk egyfajta “háttér szoftverként”, hogy ki mit fog gondolni rólunk. Hogy mire is gondolok, azt az alábbi párbeszéd, amit egy nagyon kedves kliensemmel folytattam, szépen tükrözi: 

“K: Jártam már tantra masszázson, de amikor beléptem az ajtón és megláttam a masszőrt, legszívesebben elszaladtam volna. 

Én: És megtetted? Elmentél? 

K: Nem.” 

Vajon mi vezeti az embert arra, hogy akkor, amikor egy szolgáltatást szeretne igénybe venni, és már az ajtóban kiderül, hogy NEM, mégis végig kínlódja, majd kifizeti a díjat, holott a látogatása célja pont mindezzel ellentétes volt.  

Miért nem merünk nemet mondani, amikor tudjuk, hogy NEM? Mit teszünk magunkkal akkor, amikor nem mondjuk ki azt a NEM-et? 

Átgyalogolunk magunkon, tiszteletlenül bánunk saját magunkkal, lebecsüljük és leértékeljük magunkat, és utána igyekszünk elfelejteni mindezt, ami – halkan megjegyzem – nem fog sikerülni, ha tudatosan nem dolgozzuk fel, és nem tanuljuk meg belőle a leckét.  

A szexualitásunk személyiségünk része. Van, akinek az életében kiemelt helyet foglal el, van, akiében nem. Én úgy gondolom, hogy a preferenciáink, azaz az, hogy mit tartunk fontosnak az életünkben és mit kevésbé jelentősnek, egyfajta iránytűként szolgál ahhoz, hogy mire fókuszáljunk az önismeretünk során. Ez a terület rejti a legnagyobb feladatokat, de egyben azt is, ahol a legnagyobb erőforrásainkat találhatjuk, ha végigmegyünk a szükséges folyamatokon. Egyik terület sem értékesebb a másiknál, és az az erő, amit megtalálunk sem fog pusztán a feltárás területére korlátozódni. 

Ha a szex fontos számunkra, hát a szex az. Induljunk el ezen az úton, és egy mindenre kiterjedő fejlődésen megyünk keresztül. Ismerjük meg és el magunkat, jelöljük ki határainkat és tartsuk és tartassuk is tiszteletben. Az eredmény átütő lesz, ez garantálom! 

MÁSOK HIBÁZTATÁSA BALSORSUNK IGAZI KULCSA!

Közzétéve Szerző:
Válasz

Ma az egyik (férfi) kliensem átküldött egy cikket, ami taglalja, hogy ki a hibás az elcseszett párkapcsolatokért. Egy újabbat, ami valaki mást hibáztat. Itt konkrétan egy nő hibáztat bizonyos típusú nőket a férfiak nyomorba döntéséért.  

Meddig még? Meddig lesz az a tendencia, hogy a felelőst kívül keressük? Őszintén szólva ez a hozzáállás egyre nagyobb indulatokat vált ki belőlem, mégpedig azért, mert gátolja a változást. A változás ugyanis ott kezdődik, hogy valaki elismeri a saját felelősségét abban, hogy milyen életet él. Mindenkivel csak azt lehet megtenni, amit hagy, amihez asszisztál. 

Összeszedem néhány pontban azt, amit én látok tendenciaként a megromló párkapcsolatok hátterében: 

1. Induljunk el a kályhától: a rossz párkapcsolatnak rossz párválasztással ágyazunk meg! 

Miért és mi alapján köteleződünk el valaki mellett, és hozunk meg olyan hosszú távú, életre szóló döntéseket, mint a házasság és a gyermekvállalás? A rohanó társadalom ránevelt minket arra, hogy rapid döntéseket hozzunk az életünk különböző területein. Nem adunk elég időt ahhoz, hogy megismerjük a másikat, sőt, még ahhoz sem, hogy önmagunkat megismerjük, ami pedig elengedhetetlen ahhoz, hogy olyan embert válasszunk társként, akivel összeillünk. A jó párkapcsolat alapköve, az önismeret, hiszen, ha ez nincs, akkor azt sem tudjuk, hogy mit keresünk. Ebben az instant világban minden tekintetben arra törekszünk, hogy gyorsan pipa kerüljön a nagy dolgok mellé. Ráadásul a nagy dolgok mögötti rangsor egy olyan “értékrenden” alapul, ami jócskán felülvizsgálatra szorulna. Tehát a legtöbb kapcsolat már a nulladik kilométerkőnél elhasal. A rossz párválasztás oka a HIÁNYOS ÖNISMERET! 

2. A rossz döntésekkel való szembenézés 

Aláírom, hogy ez nagyon nehéz feladat. Viszont amíg ez nem történik meg, addig a dolgok, ha változni is fognak, nem a jó irányban, az biztos. Amíg az ember mást hibáztat sorsának alakulásáért, addig át is adja a gyeplőt épp annak, akit felelőssé tesz a dolgokért. A másra mutogatással tehát tulajdonképpen a hatalmat adjuk át annak, akit hibáztatunk. De valóban hibás-e? Egy kapcsolat működtetéséért két ember felelős. Az egyszerűség kedvéért mondjuk azt, 50-50%-ban. Az, hogy hogyan érezzük magunkat a kapcsolatunkban, egyfajta tükre, kivetülése annak, hogy szerintünk mit érdemlünk, és mennyit “érünk” saját magunk számára. Úgy bánik velünk a párunk, ahogy mi bánunk saját magunkkal. Olyan mértékű változást tudunk csak elérni, amilyen mértékben hajlandóak vagyunk beleállni a felelősségbe, mert A SZABADSÁGUNK ÁRA A FELELŐSSÉGÜNK FELVÁLLALÁSA.  

3. Mi határozza meg, hogy hogy bánunk magunkkal, és mi az az 5 szempont, amit a párválasztásnál is figyelembe kell venni, elég időt és teret adva az alapos megismerésnek: 

  • A szülői minta: ez a legmeghatározóbb csomag, mert tudattalanul, mint a szivacs, szavak nélkül is szívjuk magunkba gyermekként, és építjük belőle személyiségünket a tapasztalataink alapján. A tipikusan ebből az időszakból hozott korlátozó bevésődések, a „nem vagyok elég jó”, „nem vagyok szerethető”, „azért, hogy elfogadjanak, tennem, viselkednem kell”, és hasonlók. 
  • Az azonos és ellenkező nemű gyerekkori társaink, barátaink. A hovatartozás vágya nagyban meghatározza fejlődésünk irányát. Az elszigeteltség súlyos sebeket tud ejteni a gyermeki lelken, így azért, hogy kortársaink “bevegyenek a buliba” sokszor nagy árat fizetünk. Hozzáteszem, természetesen nem csak negatív, hanem pozitív értékek is hozzáadódnak személyiségünkhöz ebben az időszakban ezekből a kapcsolatokból.  
  • Az első szerelem. Ki hogy emlékszik vissza az első szerelemre? Van, aki szép emlékekkel, nosztalgiával gondol vissza rá, van, aki számára hatalmas traumát jelent, és van, akinél a feledés homályába merül egyszerűen, bár ez szerintem fölöttébb ritka, és feltételezhető némi elfojtás is a dolog mögött. Mit jelent számunkra, mit tanultunk belőle? Egy újabb seb, vagy egy elejétől a végéig szépen megélt folyamat, esetleg egy megtanult lecke? 
  • Milyenek voltak az iskolaéveink? Hogy álltunk a tanuláshoz? Hogy állunk most a tanuláshoz, a fejlődéshez? Ez nagyban meghatározza hozzáállásunkat az élet kihívásaihoz. A párválasztásnál sem árt a másik erről való vélekedéséről információkat szerezni. 
  • Hogyan állunk a munka, az anyagi lehetőségek megteremtésének kérdésével? Ezen minták nagy részét is a szüleinktől hozzuk. Hogyan állunk és hogyan áll a másik a pénzügyi kérdésekhez, milyen hosszútávú céljai vannak, mennyire van elköteleződve mellettük, mennyire határozott és mennyire “életképes” ezen a területen? Milyen a felelősségvállalása, mit vár a partnerétől? Bár ez a kérdés kínosnak tűnhet (talán manapság még a szexnél is kínosabbnak), nem is az “elsőrandis” témák körébe tartozik, de, ha hosszú távra tervezünk egymással, fontos, hogy tisztán lássunk ebben a kérdéskörben is. 

 4. Sosem késő! 

Önmagunkba nézni, felelősséget vállalni és változtatni sosem késő. AZ IGAZI KUDARC: LEMONDANI MAGUNKRÓL ÉS AZ ÉLETÜNKRŐL! Sajnos a “rendszer” nem úgy van kitalálva, hogy erre megfelelően felkészítsen és megtanítson, így ezt az utat, legtöbbünknek saját magunknak kell végigjárni. Bátorság kell ahhoz, hogy útnak induljunk, bármilyen életkorban legyünk is. De meg kell tenni ahhoz, hogy sikereket érjünk el. Az élet egyik törvényszerűsége az, hogy semmi sincs ingyen. Bárki bármit mond. Mindennek ára van, amit vagy önszántunkból, tudatosan és felelősségteljesen fizetünk meg, vagy az élet kényszeríti ki. Előbbi esetben felelős felnőttként viselkedünk, utóbbi esetben áldozatként éljük meg saját sorsunkat. E kettő között pedig mi magunk választunk! Nőként, Férfiként egyaránt! 

Megcsalás-e a tantra masszázs? 

Közzétéve Szerző:
Válasz

Ez egy olyan gyakori kérdés, amit érdemes részletessebben is körüljárni. 

Az első, amit jó, ha megvizsgálunk, az a MOTIVÁCIÓ. Nézzük meg, hogy ha valaki párkapcsolatban él, milyen oka lehet annak, hogy felkeres egy tantra masszőrt: 

  • Amire a leggyakrabban gondol az ember, az az, hogy valami hiányzik a párkapcsolatból. Vagy a szex, vagy az intimitás területén nem kielégítő számára a “hazai”. Ebben az esetben kétfajta hozzáállás jelenik meg. Az egyik a puszta kompenzáció vágya, hogy valahonnan kívülről pótolja azt az illető, amit a párkapcsolatban nem kap meg. A másik, hogy azért megy el valaki tantra masszőrhöz, hogy ötleteket merítsen ahhoz, hogy némi fűszerrel javítsa kapcsolatában az intim együttléteket. Ebben az esetben általában oktatásra is bejelentkezik, hogy megtanulja az érintésnek ezt a különleges módját. 
  • Van, hogy valaki valamilyen szexuális, vagy a férfiassághoz/nőiességhez kötődő önértékelési probléma megoldásában szeretne segítséget kérni, esetleg egy traumát szeretne feldolgozni, és úgy érzi, ehhez nem elég pusztán a beszélgetés. Ha valaki ilyen célzattal keres fel tantra masszőrt, okkal feltételezhető, hogy rendelkezik szexuális önismerettel és kellően informálódott is e témakörben. Előfordult már olyan is, hogy valaki urológus javaslatára keresett fel. 
  • Van, aki puszta kíváncsiságból látogat el tantra masszázsra, mert érzi, hogy a szexualitás szólhat többről is, lehetnek olyan mélységei is, amiket eddig nem tapasztalt meg. Ekkor tudatosan vagy tudattalanul felmerülhet a hiányérzet vagy a fejlődés, szintlépés iránti vágy a háttérben. Ha tudomást veszünk róla, ha nem, életünk során szexualitásunk tekintetében is végig megyünk egy “evolúciós” folyamaton. Azaz, ami régen kielégítő volt, ma már nem biztos, hogy az. Ez arra ösztönöz, hogy új tapasztalatokat szerezzünk. 
  • Van olyan is, aki kellő információ hiányában az erotikus vagy “happy finish” masszázzsal keveri a tantra masszázst. Ez esetben leginkább az első pontban említett kompenzációs igény lehet a háttérben, meg az, hogy nem informálódott kellőképpen a témában, esetleg félrevezető információkat hallott/olvasott, mert ilyen bizony van. Ez lehet azonban egy szerencsés véletlen is, mert egy tantra masszázs akár egy alkalommal is nagy hatást tud gyakorolni a szexuális szemléletre. 

A második fontos szempont, hogy titokban tartja, vagy FELVÁLLALJA-E a párkapcsolatban valaki azt, hogy tantra masszőrt keres fel. Amikor ezt vizsgáljuk, elég sok mindenre ki kell térnünk: 

  • Milyen a bizalom a párkapcsolatban? Ez egy korántsem egyszerű kérdés, aminek van néhány összetevője. Sok múlik azon, hogy kinek milyen az önértékelése. Elégedett-e annyira magával a másik fél, hogy úgy érzi, a párja ilyen élményben részesülése nem veszélyezteti a “pozícióját”. Ezen kívül számít az, hogy mennyire erős az érzelmi kötődés a kapcsolatban: elég szilárdak-e az alapok ahhoz, hogy egy ilyen élményt elbírjon. Mennyire hasonló a két fél felfogása, nyitottsága? Mit gondolnak a hűségről? Mennyire elfogadó a kapcsolat, mennyire tolerálhatók benne azok az érzések, amik valamilyen módon kellemetlenséget okozhatnak? 
  • A másik fontos összetevő a kommunikáció. Ez nagyjából azt jelenti, hogy képesek-e a párok arra, hogy az első pontban említett dolgokat megbeszéljék, anélkül, hogy az ölre menő vitába torkollna, és személyes sérelmeket okozna. 
  • Képesek-e együtt feldolgozni az élményt, ha esetleg utólag kiderül?  
  • Képesek-e változtatni a saját nézőpontjaikon úgy, hogy kellő empátiával meghallgatják a másik felet. 

A harmadik szempont a rendszeresség, kötődés kialakulása 

Ebből a szempontból is kétféle dolgot különböztetünk meg. Az élményhez kötődő rendszerességet, amikor maga a masszázs nyújtotta élmény a fontos, és a személyhez kötődő rendszerességet. Mindkét esetben kialakulhat egyfajta kötődés, akár függőség is.  

Az élményhez kötődő függőség abból a szempontból veszélyesebb lehet, hogy a masszőr számára, ha csak nem kerül elő a beszélgetés során, ez nem nyilvánvaló. Így segíteni sem tud egy ilyenfajta túlzó kötődés alóli felszabadulásban. Ebben az esetben előfordulhat, hogy a korábban akár nyíltan vállalt látogatásokból titkolózás lesz, ami lelkiismeret-furdalást, végül szorongást okozhat. Mivel itt már hangsúlyos a tárgyiasult kötődés, a tárgy itt a masszázs során átélt élmény, veszélybe kerülhet a párkapcsolat, mert a belső kötődés helyét átveszi egy külső élményhez való kötődés, ami eltávolodáshoz vezet.  

A masszőrhöz való kötődés is hathat károsan a párkapcsolatra, ha a masszőr nem ismeri fel, vagy rosszabb esetben felismeri és hagyja vagy manipulációra használja a kliense kötődését. Azonban a masszőrhöz való kötődés egy olyan masszőr esetében, aki ért a kötődés lélektanához, akár pozitív hozadékkal is járhat. Valójában itt sem a konkrét személyhez való kötődésről van szó, hanem azokról a fizikai és lelki szükségletekről, amik a masszázs során kielégülést nyernek.  Ha a szakember segít feltárni a kialakult kötődés mögötti szükségleteket és segít azok kielégítését újra a párkapcsolaton belülre irányítani, akkor ez nem, hogy rontani nem fog, de nagy eséllyel javít is a kapcsolaton. Itt sok minden múlik a masszőr személyén és hozzáállásán. 

Mint láthatjuk, az, hogy megcsalás-e a tantra masszázs, vagy sem, korántsem egyszerű téma. Hogy elbírja-e ezt egy párkapcsolat, az mindig egyedi mérlegelést igényel. A mérlegelés során hangsúlyos a motiváció, a bizalom és a kommunikáció, és nem elhanyagolható a szakember személye sem, mert felmerülhet a kötődés kérdése, ami, ha nincs a helyén kezelve, bizony komoly károkat okozhat a párkapcsolatban. 

Én úgy gondolom azonban, hogy nem feltétlenül ördögtől való az, ha valaki párkapcsolatban él, és elmegy egy tantra masszázsra. Nagyon sok pozitív hatása is lehet a kapcsolatra, főleg, ha ezt a pár felnőtt, egyenrangú felek módjára tudja kezelni és nyugodt körülmények között meg is tudja beszélni.  

 

 

COACHING VAGY PSZICHOTERÁPIA?

Közzétéve Szerző:
Válasz

Ebben a posztban azt igyekszem körbejárni, hogy mik a hasonlóságok és mik a különbségek a coaching és a pszichoterápia között.

1️⃣ Önreflexió, realitáskontrol és a szakember-kliens viszony

Az alapvető különbség, hogy a coaching egyenrangú viszonyt feltételez segítő és kliens között, tehát nem minősül “orvos-beteg” viszonynak. A pszichológusnál ez nem feltétlenül van így. Ennek oka az, hogy a coaching folyamatban való részvétel feltétele a megfelelő önreflexió és realitáskontroll. Előbbi azt jelenti, hogy az ember képes legyen kívülről is ránézni a működésére, és így átgondolni a viselkedésének környezetre gyakorolt hatásait és a hozzá érkező visszacsatolásokat. A realitáskontrol akkor megfelelő, ha a valóságot az ember nagyjából a környezetével azonos módon érzékeli. Azaz nem ferdít el irreálisan tényeket, nem torzítja számottevően a valóságot. Sérült realitáskontrol és kiforratlan önreflexió esetén egyértelmű a pszichoterápia szükségessége.

2️⃣ Diagnosztika

A pszichológusnak feladata a diagnosztizálás, a coachnak nem. Azonban a színvonalas coach-képzéseken is a tananyag részét képezi a DSM (mentális betegségek diagnosztikai kézikönyve). Nem olyan mélységben ugyan, mint az egyetemi pszichológus és pszichoterapeuta képzéseken, de olyan mértékben mindenképp, hogy a coach fel tudja ismerni, hogy a leendő kliense alkalmas-e a coaching folyamatára, vagy inkább a pszichoterápia nyújt megoldást a helyzetére. Utóbbi esetben köteles jelezni a kliens számára, hogy esetében a pszichoterápia jelenti a hatékony megoldást. Ez alapvető etikai kérdés.

3️⃣ A múlt kezelése pszichoterápiában illetve coachingban

Minden elakadás valamilyen múltbéli történethez vezethető vissza. Míg a pszichoterápia (jellemzően az analitikus terápia) megengedi és kezeli a regressziót (egy korai életszakasz viselkedésébe történő visszaesést), addig a coachnak ez nem kompetenciája. Fel kell viszont ismernie, ha a folyamat ilyen irányt vesz, és javasolnia kell a pszichoterápiát. A coach feladata annak támogatása, hogy kliense átláttassa, hogy múltbéli életeseményei miként befolyásolják a jelenlegi életét. Azzal, hogy a kliens meglátja ezeket az összefüggéseket, megtörténik a tudatosítás, ami a változás/változtatás alapfeltétele, egyben kiindulópontja. Ehhez azonban szükséges az első pontban említett önreflexió és realitáskontrol.

4️⃣ Coaching és kognitív terápiák

Ez a két szakma közös keresztmetszete. Ebben az esetben a cél az aktuális élethelyzetet előidéző viselkedés mögötti gondolkodás feltárása és megváltoztatása. Ekkor a kliens dönti el, leginkább szimpátia alapján, hogy számára a coaching vagy a terápia nyújt megfelelő megoldást.

➕ Kiegészíteném még a sort a pszichiátriával. A pszichiáterek alapesetben nem rendelkeznek terápiás jogosultsággal. A pszichiátereknek külön képzés keretén belül kell megszerezni a pszichoterapeuta végzettséget. Ők alapvetően gyógyszeres kezelést alkalmaznak a mentális problémák megoldására. Gyógyszeres kezelést azonban csak pszichiáter /orvos/ rendelhet el, pszichológus /bölcsész/ nem.

➕ Fontos még említést tenni a negyedik, nagyon különleges területről, ami a spirituális válságkezelés. Spirituális válság esetén a tünetek nagyban hasonlíthatnak a pszichiátriai ellátást igénylő esetekhez, de ezek megoldása spirituális válságkezelő szakember vagy a transzperszonális pszichológiában is jártas terapeuta kompetenciájába tartozik. Kiváltó okaként érdemes megemlíteni a tudatmódosító szerekkel (pl. ayahuasca) vagy egyéb módon megélt módosult tudatállapotok megtapasztalását, amit az egyén személyisége nem tudott feldolgozni.

❗Fontos, hogy mindenki a neki legmegfelelőbb segítséget tudja igénybe venni, ezért készítettem ezt a rövid összefoglalót.

Amikor a hóhért akasztják…

Közzétéve Szerző:
2

Párkapcsolati coach „éles” helyzetben

Az élet néha produkál érdekes dolgokat. Ma egyszercsak kaptam egy üzenetet messengeren, hogy nem árt, ha tudom, mit csinál a párom. A részletekbe nem szeretnék most érthető okokból belemenni. 

Az első reakcióm az volt, hogy sokkot kaptam. Derült égből villámcsapásként ért a dolog. Felhívtam a kedvesem, aki kérdésemre, miszerint mond-e neki valamit az üzenetküldő neve, furcsaságokat kezdett el hadoválni, amiből egy kukkot nem értettem, helyesebben annyit, hogy ego, meg hogy megbeszéljük. Mivel sok óra volt még hátra az előttünk álló beszélgetésig, nem bírtam tétlenül ülni. Megkértem az üzenetküldőt, hogy ha nem túl kellemetlen, mesélje el, pontosan mi is történt. Ekkor állt be nálam informatikai nyelven szólva, a “kék halál”. Értetlenül álltam a történtek előtt és csak azt kérdeztem magamtól, hogy “ennek teljesen elmentek otthonról”? Na én olyan vagyok, aki ezt a kérdést nem sokáig tartja magában, így telefont ragadtam és ezer decibellel feltettem neki is. Aztán az asszertív kommunikáció minden elemét nélkülözve elmondtam a véleményemet a sztoriról, ellentmondásnak nem nagyon engedve teret. Nyomtam a tutit vagy 10 percig egy levegővel és iszonyat hangerővel, aztán egyszer csak csend lett belül. 

 

A nagy kérdés

Felderengett bennem a múlt, és feltettem magamnak a kérdést, hogy én hogyan járulhattam hozzá ahhoz, hogy itt és most ezzel a helyzettel kell szembenéznem. A szellemi utat járva vizsgáltam elvetett karma csíráimat, amik gyümölcse most épp nem tölt el határtalan lelkesedéssel. És akkor feltettem magamnak a kérdést: vajon mivel pipálom ki ezt a leckét úgy, hogy az a fejlődésemet szolgálja?  

  1.  Ha arra fókuszálok, hogy átvertek, becsaptak, megbántottak, fájdalmat okoztak, és megtorlom szakítással, büntetéssel, bosszúval, bármivel, ami a másiknak rossz.
  2. Ha felismerem a saját részemet, a saját felelősségemet, az általam generált okokat és felismerem azt is, hogy mit a legnehezebb most számomra megtenni, mert az az igazi feladat. Megbocsájtani. A saját fejlődésem és a kapcsolatunk miatt is.

Aztán eszembe jutott egy csomó olyan kérdés is, amiket az üléseken szoktam feltenni annak, aki velem szemben ül: Minek nagyobb a súlya? A hibának, vagy azoknak az értékeknek, amik egyébként jelen vannak a párkapcsolatunkban. Mire tudok fókuszálni, hogy túl tudjak lépni ezen a történeten? Mert ez csak egy történet a sok-sok történetünkből.  

Döntöttem, de három dolgot kértem, ami segít megbocsájtani. (Az egyik egy süti, és úgy tűnt nekem, hogy a másik kettőre sem volt nehéz igent mondania.)  

Szívem mélyéről döntöttem a megbocsájtás mellett, és jól érzem magam.  

Tanulságok:  

  • Ha sérelem ér minket valaki részéről, akit szeretünk, sokszor a sértettségtől eszünkbe sem jut végiggondolni a felelősségünket a történetben. Pedig ez elkerülhetetlen ahhoz, hogy jó döntést hozzunk.  
  • Általában nem tesszük fel azt a kérdést a másiknak, hogy miért? Pedig fontos, hogy tudjuk, hogy jutott el idáig, mik zajlottak benne, amiért azt tette, amit. 
  • A fájdalom olykor felborítja a mérleget. Olyan erővel tarol le mindent, hogy mást nem is vagyunk hajlandóak látni. Ebben az állapotban hozhatunk rossz döntést. 
  • Ilyen helyzetben megmérettetik a kapcsolatban a szeretet ereje. Mind hibázunk. Én is, te is, ő is. A hibákon csak a megbocsájtás erejével lehet túllépni. Megbocsájtani csak szeretettel lehet.  

Nagyon fontos számomra a hitelesség. Hogy időnként eláruljak olyan részleteket az életemből, amik bepillantást adnak abba, hogy nekem is vannak nehézségeim. Néha nekem is össze kell szorítanom a fogam, hogy végigcsináljam azokat a lépéseket, amiken az üléseken végigmegyünk. De működik. Paláverezhettem volna a történteken hetekig, tölthettük volna a Szentestét és az ünnepeket ennek az egésznek az árnyékában, de mást választottam. Mert a szívem azt súgta, ez a helyes. 

Benkő Andrea

Gyógyuló párkapcsolat – A mag törvénye

Közzétéve Szerző:
Válasz

HOGYAN JAVÍTS PÁRKAPCSOLATODON? – ELKÖTELEZŐDÉSSEL, KITARTÁSSAL, TÜRELEMMEL! 

Az egyik nagy kedvencem Andrew Matthews Hallgass a szívedre c. könyve. Ebben egy nagyon érzékletes példával írja le, hogy az embernek a céljaiba vetett energiája sosem vész kárba. Azt írja, végy egy mínusz 50 celsius fokos jégtömböt és kezdd el melegíteni. Jó ideig nem lesz látványos eredménye, de 0 fokon az egész jégtömb vízzé válik. Még tovább melegíted. Látszólag megint stagnál a dolog, aztán 100 fokon egyszer csak elkezd forrni a víz. 

Amikor válságba ér egy párkapcsolat, több lehetőség is felmerül. A lehető legrosszabb, hogy mindkét fél a másikat hibáztatja. Erről nem sok értelme van beszélni. A másik, hogy egyik vagy másik, esetleg mindkét fél beismeri a felelősségét abban, hogy odáig jutott a kapcsolatuk, ahol épp tartanak. Na erről már van értelme néhány szót ejteni. Ezen belül is arról, ha a fogyasztói társadalom értékrendjének teljes mértékben ellentmondva, nem eldobni, hanem megjavítani szeretnék a kapcsolatukat. 

Sokszor egy pár évek alatt jut el arra a szintre, hogy úgy érzik, párkapcsolatuk zátonyra futott. Addigra azonban már rengeteg automatikus működést, divatos szóval játszát beépítettek már az életükbe, ami szinte sejtszinten beivódott a másikhoz való hozzáállásukba. Ezeket a mintákat felülvizsgálni és átalakítani – ahogy az logikusan ki is következtethető -, nem két perc, és nem sétagalopp. Nem is beszélve arról, hogy a párkapcsolaton belüli működési minták az egyéni, adott esetben nagyon mélyen gyökerező minták talaján “fejlődtek” ki.  

Hogy segíthet ebben a párkapcsolati és intimitás coaching? 

Ha valamibe tesz valaki energiát (pénzt, időt, tetteket) megváltozik, ha nem tesz, nem. A párkapcsolati és intimitás coaching olyan hatékony eszközöket biztosít azoknak, akik nem másoktól várják párkapcsolatuk javulását, hanem kezükbe veszik a sorsukat, amikkel napi szinten képesek tűpontosan arra irányitani az energiát, amit jobbá szeretnének tenni az életükben, tehát az önmagukkal (mert enélkül bizony nem sok remény van) és a társukkal való kapcsolatba. 

Minen alkalommal, mikor valaki energiát tesz a szeretetkapcsolat helyreállításába önmagával és a párjával kapcsolatban (háromig számol, mielőtt leordítaná a másik fejét, visz neki egy szál virágot, egy csokit, egy tekercset a kedvenc horgász zsinórjából…), a jó párkapcsolat/rossz párkapcsolat mérleg “jó” serpenyőjébe teszi a súlyt. Amikor valaki saját sebeit gyógyítja, amikből fájdalmai és félelmei táplálkoznak, az egész részeként a párkapcsolatot is gyógyítja.  

Arra nincs garancia, hogy az egyik fél változására a másik fél a pozitív elvárásoknak, reményeknek megfelelően reagál. Arra viszont van, hogy ha valaki a saját gyógyulásába és fejlődésébe kitartóan energiát fektet, élete és párkapcsolata mindenféleképpen pozitív irányt vesz. 

Visszakanyarodva a melegített jégtömb és a fogyasztói társadalom példájára. Utóbbi az értékrendjével szinte teljesen kiölte az emberekből az elköteleződés, a kitartás és a türelem erényét. Ha e három nincs meg, akkor a jégtömböt a gázlánggal együtt úgy otthagyja az ember, mondván, “úgyse lesz ebből semmi”, mint annak a rendje. Pont ez áll sokszor a szenvedés és a lemondás hátterében. A türelem, az elköteleződés és a kitartás hiánya. Pedig ki tudja? Lehet, ha csak egy nappal tovább csinálta volna, elindult volna a változás… 

Itt említeném meg Andrew Matthews másik nagyon fontos gondolatát a MAG TÖRVÉNYÉT, mely azt mondja ki, hogy Ráfordított energia + türelem = eredmények.

Kissé humorosan az alábbi módon szemlélteti ezt a törvényszerűséget: “Az emberek gyakran figyelmen kívül hagyják ezt az elvet. Azt kérdezik: Mit kaphatok holnap, ha ma elvetem a babszemeimet? A válasz: Nedves babszemcséket. A mag törvénye így szól: Ma ültetsz és később aratsz…!” 

A változásra a legmegfelelőbb idő az ITT és MOST! 

Ha Te sem halogatnád tovább, hogy kezedbe vedd a sorsod és olyan párkapcsolatot teremts, amelyet mindig is szerettél volna, ne várj tovább, kattints a kapcsolatok fülre és keress bátran! Kapcsolat | Balance in You (balance-in-you.hu)

Miért épp a szex?

Közzétéve Szerző:
Válasz

A szexualitás az ember alapösztönei közül az egyik. Mivel a fajfenntartáshoz kapcsolódik, igen nagy erővel rendelkezik. Nézzük például az étkezést, ami szintén alapösztönünk. Táplálkozási szokásainkra számos alternatívát találhatunk, ám azt nemigen választhatjuk, hogy egyáltalán nem eszünk. Valahogy így van ez a szexualitással is. Bárhogyis próbálkozunk, nem valószínű, hogy sikerül teljesen figyelmen kívül hagyni az életünkben.

Az ösztönöket eltompíthatjuk, elfojthatjuk ugyan, de megszüntetni nem tudjuk őket. Az ösztönök természete az, hogy időről időre kielégülést keresnek. A ki nem elégülésük szorongáshoz, önmagunk, vagy mások irányában megnyilvánuló agresszióhoz, de akár fizikai betegséghez is vezethet.

Szexualitásunkat blokkolhatja a bántalmazás minden formája. A fizikai bántalmazást, erőszakot nem is igen kell magyarázni, a lelki bántalmazásról ejtenék néhány szót. A pszichés bántalmazás célja vagy eredménye nagyon sokszor az önértékelés romlása, a szégyen és a bűntudat érzésének felébresztése. Mindhárom tényező külön-külön is romboló hatással van a szexualitásra, ha több, esetleg mindhárom jelen van egyszerre, különös csapás éri a szexualitásunk megélését, az abban való kiteljesedést. Ez pedig egész életünkre negatív hatással van.

A legfontosabb terület természetesen a párkapcsolat, amelyet közvetlenül érint az, hogy milyen viszonyban vagyunk a saját szexualitásunkkal.

Amíg e területre nem nézünk rá, nem gyógyítjuk be sebeinket és nem írjuk felül téves hitrendszereinket, kicsi a valószínűsége, hogy teljes életet élhessünk és jól működő párkapcsolatot alakíthassunk ki.

Számos olyan eszköz létezik, ami ebben segíteni tud, de a legalapvetőbb feltétele az – első sorban – önmagunkkal szembeni őszinte megnyilvánulásnak az, hogy valaki ehhez elfogadó, biztonságos és szeretetteljes környezetet biztosítson, legyen szó beszélgetésről, masszázsról, vagy bármilyen más kezelésről.

Nekem is volt segítségem abban, hogy a traumáimat feldolgozzam, tanuljak és fejlődjek ezen a területen olyannyira, hogy mára már én is kész vagyok másoknak segíteni. Hálás vagyok az oktatóimnak, gyógyítóimnak, segítőimnek, akik közül néhányukat most név szerint is megemlítenék:

Dr. Schlotthauer Ibolya
Dr. Gangler Zoltán
Nemes Antónia
Havas Andrea

Örök hálával tartozom nekik azért, hogy azzá váltam, aki vagyok!

A 13 női archetípus – 2. rész

Közzétéve Szerző:
Válasz

A gondoskodás archetípusai (Szerető, Anya, Bába) 

A Szűz és a Vértestvér szakaszát elhagyva az ártatlanság kora véget ér. A nő a Szerető minőségébe érve belép a gondoskodás korába. Ebben a korszakban a nő önmagát inkább háttérbe szorítva, először társát, majd gyermekeit helyezi előtérbe, a “tűzhely őrzőjévé” válik. Ő gondoskodik arról, hogy a környezetében élők melegedhessenek, táplálja őket, otthont teremt számukra. Ebben a korszakban hatványozottan érvényes, hogy ha a nő rendben van, a környezetében élők is rendben vannak. Számítanak rá, ő a párkapcsolat, házasság, a család lelke. 

A Szerető 

A Szerető korszakát leginkább a párkeresés és a megtermékenyülésre való vágy jellemzi. A szerelem, a tűz, a lelkesedés időszaka ez. Ennek megfelelően a Holdciklusban a majdnem teljes Telihold társítható hozzá. Azonban ez a szakasz a leginkább kortalan. Bármikor visszatérhet életünkbe, hogy újra lángra gyújtsa, beragyogja azt. 

E szakasz úgy ébreszti fel lényegünket, hogy a legkevésbé vagyunk rá hatással. Kihívása az, hogy átadjuk neki magunkat, hadd sodorjon, miközben megtartjuk egyéniségünket, nehogy teljesen feloldódjunk benne, mert érzelmeink elragadhatnak, sokszor nehéz a realitás talaján maradni.  

A szerelem, ami e szakasz legfőbb érzelme, megtermékenyüléshez, várandóssághoz vezethet. Azonban ez nem csak gyermekáldást jelenthet, hanem egy csodás ötlet megfoganását, bármilyen kreatív gondolat kibontását is.  

A férfi és női kapcsolatokban megjelenhet a “hierosz gamosz” (Szent Házasság) iránti igény, ami az egyesülés valódi gyönyöre, a valódi vonzalom igazi varázslata. 

A Szerető állandóan reménykedik és az eljövendő csodálatos élmények ígérete tölti el. Jó ebből az érzésből tartalékolni és felidézni akkor, amikor sötétebb felhők borítják az eget. 

Az Anya 

Talán ez az az időszak, aminek az esszenciája mindenki számára a legnyilvánvalóbb, akkor is, ha még nem szült gyermeket. Mindenkinek van édesanyja, és mindenki számára nagy jelentőséggel bír a vele való kapcsolat (vagy fájdalmas esetben a kapcsolat hiánya). Az Anya, maga az élet. 

A szülés vérmisztériumán keresztül a nő találkozik a Teremtő Istennővel. Teljesen mindegy, hogy folyik le a szülés, a női identitás legmélyéig hatol és gyökeresen megváltoztatja a nő életét. Az Anya minőség leckéje az önfeladás és a fegyelem. 

Előfordulhat, hogy egy nő azt választja, hogy nem vállal gyermeket. Ez teljesen rendben van, mindenkinek joga van szabad akaratából dönteni, hogy szeretne-e gyermeket, vagy sem. Ebbe senki másnak nincs joga beleszólni. A nőnek joga van rendelkezni saját élete és teste felett. Ha a sors úgy hozza, hogy szeretne gyermeket, de nem lehet, akkor is meg tudja a maga teljességében élni az Anya minőségét.  

A szüléssel hasonlatos esemény az, amikor egy nő, életében először egy nagy horderejű alkotómunka mellett kötelezi el magát. Ekkor minden mást e mögé, a számára nagyon magasztos cél mögé helyez, főleg, ha az adott terület teljesen ismeretlen számára. E cél válik ebben az esetben a “gyermekké”. Csodás dolgok kerülhetnek ily módon napvilágra. 

A szülés, vagy az a bizonyos nagy horderejű alkotómunka lehetőséget ad arra, hogy erőnk és kreativitásunk végső forrásáról sose feledkezzünk meg. Képesek vagyunk bárminek életet adni. Ezt sose felejtsük el! 

Ahogy látjuk cseperedni gyermekünket, vagy alkotói munkánk gyümölcsét, az önvizsgálat és az önmagunk megértése iránti igény egyre erősödik bennünk. 

Az Anyaság jelenlét, megköveteli tőlünk a tudatosságot és az éberséget. 

A Bába 

A tanítás és segítség szakasza attól, aki első kézből való ismerettel rendelkezik a szülés vagy egy alkotó folyamat transzformációs hatásáról. A Bába az, aki segít szárnyra kapni és repülni. Bizalom és feltétel nélküli hit jellemzi. Képes túllépni a racionális és logikus gondolkodás keretein, döntéseinél hajlandó intuíciójára támaszkodni. 

Az inkvizíció korában a kínvallatások és kivégzések fő célpontjai a Bábák voltak. A patriarchális társadalom tartott tőlük, mert olyan hatalmat tulajdonítottak neki, amitől féltek, és a félelem okán pusztítottak.  

Az előbbiekben említett hatalom részét képezte nagyfokú jártasságuk az alternatív gyógymódok (gyógynövények, főzetek, masszázsok, mágikus szertartások, stb.), de ott voltak elmérgesedett gazdasági, politikai helyzetekben, és az embereket cselekvésre bírták.  

A Bába egyre közelebb kerül a végesség, halandóság kérdéséhez, amit akár saját tapasztalatai is mélyítenek. Ez sokszor felfordulást, zavarodottságot, veszteséget és az ismeretlentől való félelmet okoz. E korszak végére (ami sokszor egybeesik azzal, hogy a gyermekek elhagyják a szülői házat) a gondoskodás ideje lejár, helyét a hatalom veszi át, melynek első szakasza az Amazon minőség. 

Ha úgy érzed, hogy önismereti munkád során szívesen dolgoznál akár egyénileg, akár csoportosan az archetípusi minőségekkel, szeretettel várlak. 

 

A 13 női archetípus – 1. rész

Közzétéve Szerző:
Válasz

Az ártatlanság archetípusai 

A női létnek 12 archetípusa van, amik 4 nagyobb egységbe sorolhatók. A nagyobb egységek, az ártatlanság (lány, szűz, vértestvér), a gondoskodás (szerető, anya, bába), a hatalom (amazon, matriarcha, papnő) és a bölcsesség (varázslónő, vénség, sötét anya). A tizenharmadik típus, mely egyik egységbe sem és mindegyikhez is sorolható, az átváltoztató. Egy teljes női élet során mind a 13 archetípuson végigmegyünk, nagyjából időben egymást követve. Az egyes életszakaszok saját esszenciával rendelkeznek, megélésük hogyanja a későbbi szakaszokban is jelentőséggel bír majd.  

Az ártatlanság kora

Az ártatlanság kora világrajövetelünktől fiatal felnőttkorunkig tart. A tisztaságról, önmagunk és a világ felfedezéséről szól. Kezdetben még elvárásoktól mentes, szabad, játékos, de fokozatosan egyre nagyobb szereppel bírnak majd a hagyományok, konvenciók és társadalmi normák, melyek az egyéniséget kisebb-nagyon mértékben előbb vagy utóbb háttérbe szorítják, legrosszabb esetben pedig teljesen el is nyomhatják. 

A Lány  

Gyermekként tiszta lélekkel jövünk e világra és indulunk el egy élethosszon át tartó felfedező utunkra. Leánygyermekként még szoros kapcsolatban vagyunk igazi önvalónkkal, még nem játszanak velünk a hormonok, nem nyomasztanak a párkeresés miatti társadalmi elvárások. Önmagunkat és a világot szeretnénk őszinte kíváncsisággal megismerni. Ítéletmentesen szemléljük a környezetünket, az eseményeket és gyűjtjük a tapasztalatokat. Rajongással tudunk elmerülni a természetben, a szépségben, vagy bármilyen tevékenységben.  

Az ilyen tiszta, gyermeki létezés inspirálóan hat a nők idősebb generációira, emlékezteti őket e korszak értékeire és energiájára, vidám gondtalanságára. Emellett, és ettől vezérelve ösztönzi őket arra, hogy szeretetteljes gondoskodással tanítsák és készítsék fel a gyermekeket az élet kihívásaira. E kor a szabadság állapotáról szól, és erre kell emlékeztetnie. A szabadság sosem jelenti a teljes korlátnélküliséget, hiszen vannak olyan törvényszerűségek, amelyek soha, semmilyen életszakaszban nem kerülhetők meg (lásd ok-okozat, tett-következmény). Az alapvető, univerzális törvényszerűségekbe kell e korban a legkisebbeknek beavatást nyernie. 

Generációtól függően gyermekkorunk más-más minőségben telt. A szeretetteljes tudatos és éber gondoskodást és tanítást háttérbe szoríthatta szigorú, konvencionális, korlátozó nevelés, ha a gyermekkor játékossága és vidámsága a szülőkben már a feledés homályába merült, vagy nem is volt. A fiatalabb generációk pedig megtapasztalhatták a korlátok nélküli szabad, ráhagyó nevelés szélsőségét, ami pedig a biztonságérzet hiányát okozza, hogy csak ezt a két példát említsem. Mégis. Biztos mindegyikünknek van legalább egy emléke, amire, ha visszagondol, újra élheti ezt a felhőtlen, szabad állapotot.  

A leány szakasza azért is nagyon fontos, mert rámutat az ember életfeladatára. Minden gyermeknek volt egy kedvenc játéka, tevékenysége, amiben úgy el tudott merülni, hogy szinte megszűnt számára a tér és az idő. Ha visszaemlékszünk gyermekkorunkra és megtaláljuk e kedvenc tevékenységünket, remek iránymutatást adhat arra, hogy milyen hivatás jelente örömet számunkra. Ez nagyon fontos, hiszen igazán sikeresek csak olyan pályán lehetünk, amiben örömünket leljük. 

A Szűz 

Az élet, a testünk és a szexualitásunk ébredésének, saját érzékiségünk felfedezésének időszaka ez. Boldogan rácsodálkozunk testünk nőies formálódására és megünnepeljük első menstruációnkat, mint női létünk első vérmisztériumát. Az első menstruáció megünneplése és tisztelete nagyon fontos, mert, ha ez megtörténik, hozzásegíti a szüzet ahhoz, hogy egyesítse magában a lány tisztaságát és egyszerűségét a felnőttlét felfedezési vágyával. Ha az első havi vérzés kellő fogadtatásban részesül, az hozzájárul ahhoz, hogy a szűz megtalálja helyét a közösségben és megerősítse kapcsolatát a kortársaival. Ez segít neki abban, hogy egyre növekvő autonómiájához támogatást nyerjen. E korszak másik fontos jellemzője ugyanis az, hogy egyre növekszik a fiatal nőben a függetlenség iránti vágy, ezzel egyidőben pedig a felelősségvállalás miatti aggodalom is. 

A jelen és az elmúlt korok sem azt szolgálták, hogy a fiatal lányok/nők az első vérmisztériumukon ilyen ideális körülmények között essenek át. A közmegítélés, a média és a reklámok is nagyon káros hatással vannak e tekintetben a női minőségre. A menstruációt degradálják, kigúnyolják, a hozzá kapcsolódó érzelmi ingadozást pedig nevetség tárgyává teszik.  

Ezt helyre kell tenni. Amíg a menstruáció vérmisztériuma az őt megillető módon jogos helyére nem kerül életünkben, addig nem tudjuk megélni nőiségünk valódi minőségét. 

A menstruációs ciklus a női minőség változékonyságának megtestesítője és szimbóluma is egyben, mely a Hold ciklikusságához hasonlatos. El kell fogadni a természet rendjét, nem elnyomni, hanem alkalmazkodni kell hozzá. Ha úgy tetszik, ez a női lét egyik törvényszerűsége, mely a nőt alázatra tanítja. Meg kell ismernünk ciklusunkat, és önmagunkat is ciklusunk tükrében. Csak így tudunk harmóniában élni testünkkel és nőiségünkkel. Meg kell tanulnunk, hogy a természetet nem tudjuk és nem is kell legyőznünk. Alkalmazkodnunk kell hozzá és együtt kell működnünk vele. Ha megtanulunk e törvény szerint élni, életünk gyökeresen megváltozik, mert a vér misztériuma a teremtés, a termékenység misztériuma. 

A Vértestvér 

Ez a szakasz időben nem különül el élesen a szűz szakaszától. A különbség leginkább abban rejlik, hogy a szűz az egyéni megélésekre helyezi a hangsúlyt, míg a vértestvér a női közösségek támogató erejére fókuszál. 

Fiatal nőként ebben a szakaszban már nagy valószínűséggel aktív szexuális életet élünk, de természetesen ez nem törvényszerű. Fontos számunkra, hogy tapasztalatainkat más nőkkel/lányokkal is megosszuk, amihez nővéreket keresünk. E szakasz ideális esetben a női közösségek támogató erejéről szól, nem a féltékenységről és nem arról, hogy rivalizáljunk egymással.  

Időben a tízes éveink végén és a húszas éveink elején járunk. Ahogy egyre közelebb lépünk a felnőtt korhoz, közös céljaink és eszméink egyre magasabb szintre emelkednek. Ha az összefogás erős, a női erő sokszorozódik, megnyilvánul, a közös célok elérése pedig minket magunkat és közösségünket is magasabb szintre emeli.  

E korszakot jellemzi még a nyitottság: nyitott szív – nyitott elme és egyfajta féktelenség és legyőzhetetlenség érzés. E nyitottság megjelenik külsőségeinkben is, öltözködésünkben, sminkelési szokásainkban és testünk egyéb díszítési módjaiban. 

Ha fiatal nőként megtapasztaltuk a női közösség hatalmas támogató, teremtő és gyógyító erejét, az későbbi életünk során is támogatást nyújt számunkra a nehéz időkben. 

A szűz és a vérnővér szakaszát elhagyva az ártatlanság kora véget ér, és belépünk a gondoskodás korába, a Szerető, az Anya és a Bába szakaszába. E három szakaszról következő cikkemben mesélek majd. 

Ha úgy érzed, hogy önismereti munkád során szívesen dolgoznál akár egyénileg, akár csoportosan az archetípusi minőségekkel, szeretettel várlak. 

 

/Képek forrása: Pixabay/