Mint minden más területen, napjainkban a szexualitásban is új trendek, irányzatok, lehetőségek jelentek meg. Ez egyrészről jó, hiszen az évszázados tabuk, pecsétek, ítéletek és méltatlan megbélyegzések kora úgy tűnik leáldozóban van. Ez egyfelől nagyfokú szabadságot jelent, másfelől viszont azt, hogy a hirtelen ledőlt korlátok nem csak szabadságot, hanem akár kontroll nélküli szabadosságot eredményeznek, ezen keresztül pedig azt, hogy sokan átbillennek a ló túloldalára. 

A szigorú korlátok és hitrendszerek iszonyatos mennyiségű elfojtást eredményeztek, amik károsan, sőt, akár kórosan befolyásolták a szexuális fejlődést és életet. Amikor a zsilipek egyszer csak kinyíltak, megadattak azok a lehetőségek, ahol teret nyerhetnek a vágyak meg- és kiélései (utóbbi szó már olyan zöngével bír, ami utal egyfajta szélsőségességre). A szexuális oktatás és nevelés azonban alaposan elmarad a kívánatostól, így nem teremt szilárd alapot a szexuális önismeretnek. Ha az önismeret területén hiányt szenvedünk, önazonos szexualitásról nem is igen beszélhetünk. Ha nem létezik önazonosság, azaz nem vagyunk tisztában azzal, hogy mit is jelent számunkra a saját testiségünk és szexualitásunk, akkor elkezdünk kívül keresni valamit, amivel azonosulni tudunk. 

Hol kereshetünk ilyesmit? 

Beszélgethetünk másokkal, személyesen, vagy online fórumokon, vállalva saját személyiségünket, vagy akár anonim módon. Meríthetünk ihletet filmekből (amiknél sosem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az eladhatóságra és a szórakoztatásra törekszenek első sorban, kevésbé a valóságra és a tanításra, nevelésre). Olvashatunk könyveket, szakirodalmat, szakcikkeket, vagy könnyedebb stílusú erotikus, de akár pornográf irodalmat is, bevetve ezzel saját fantáziánkat is a képek “legyártásába”. 

A “puding próbája az evés” 

Az információk alapos (vagy kevésbé alapos) begyűjtése után azonban eljön az a pont, amikor a tettek mezejére lépünk, hiszen a tapasztalat fog irányt mutatni arra vonatkozóan, hogy mi az, ami valóban az önazonos szexualitást jelenti számunkra. Ez a talaj azonban sikamlós, és számos buktatót rejt. Sokan működünk kisebb vagy nagyobb mértékben “megfelelés” programokkal. Amikor ezek alapján a minták alapján teszünk valamit, akkor sosem a saját magunk kedvéért vágunk bele valamibe, és végig az a mondat lebeg bennünk egyfajta “háttér szoftverként”, hogy ki mit fog gondolni rólunk. Hogy mire is gondolok, azt az alábbi párbeszéd, amit egy nagyon kedves kliensemmel folytattam, szépen tükrözi: 

“K: Jártam már tantra masszázson, de amikor beléptem az ajtón és megláttam a masszőrt, legszívesebben elszaladtam volna. 

Én: És megtetted? Elmentél? 

K: Nem.” 

Vajon mi vezeti az embert arra, hogy akkor, amikor egy szolgáltatást szeretne igénybe venni, és már az ajtóban kiderül, hogy NEM, mégis végig kínlódja, majd kifizeti a díjat, holott a látogatása célja pont mindezzel ellentétes volt.  

Miért nem merünk nemet mondani, amikor tudjuk, hogy NEM? Mit teszünk magunkkal akkor, amikor nem mondjuk ki azt a NEM-et? 

Átgyalogolunk magunkon, tiszteletlenül bánunk saját magunkkal, lebecsüljük és leértékeljük magunkat, és utána igyekszünk elfelejteni mindezt, ami – halkan megjegyzem – nem fog sikerülni, ha tudatosan nem dolgozzuk fel, és nem tanuljuk meg belőle a leckét.  

A szexualitásunk személyiségünk része. Van, akinek az életében kiemelt helyet foglal el, van, akiében nem. Én úgy gondolom, hogy a preferenciáink, azaz az, hogy mit tartunk fontosnak az életünkben és mit kevésbé jelentősnek, egyfajta iránytűként szolgál ahhoz, hogy mire fókuszáljunk az önismeretünk során. Ez a terület rejti a legnagyobb feladatokat, de egyben azt is, ahol a legnagyobb erőforrásainkat találhatjuk, ha végigmegyünk a szükséges folyamatokon. Egyik terület sem értékesebb a másiknál, és az az erő, amit megtalálunk sem fog pusztán a feltárás területére korlátozódni. 

Ha a szex fontos számunkra, hát a szex az. Induljunk el ezen az úton, és egy mindenre kiterjedő fejlődésen megyünk keresztül. Ismerjük meg és el magunkat, jelöljük ki határainkat és tartsuk és tartassuk is tiszteletben. Az eredmény átütő lesz, ez garantálom! 

A szexualitás az ember alapösztönei közül az egyik. Mivel a fajfenntartáshoz kapcsolódik, igen nagy erővel rendelkezik. Nézzük például az étkezést, ami szintén alapösztönünk. Táplálkozási szokásainkra számos alternatívát találhatunk, ám azt nemigen választhatjuk, hogy egyáltalán nem eszünk. Valahogy így van ez a szexualitással is. Bárhogyis próbálkozunk, nem valószínű, hogy sikerül teljesen figyelmen kívül hagyni az életünkben.

Az ösztönöket eltompíthatjuk, elfojthatjuk ugyan, de megszüntetni nem tudjuk őket. Az ösztönök természete az, hogy időről időre kielégülést keresnek. A ki nem elégülésük szorongáshoz, önmagunk, vagy mások irányában megnyilvánuló agresszióhoz, de akár fizikai betegséghez is vezethet.

Szexualitásunkat blokkolhatja a bántalmazás minden formája. A fizikai bántalmazást, erőszakot nem is igen kell magyarázni, a lelki bántalmazásról ejtenék néhány szót. A pszichés bántalmazás célja vagy eredménye nagyon sokszor az önértékelés romlása, a szégyen és a bűntudat érzésének felébresztése. Mindhárom tényező külön-külön is romboló hatással van a szexualitásra, ha több, esetleg mindhárom jelen van egyszerre, különös csapás éri a szexualitásunk megélését, az abban való kiteljesedést. Ez pedig egész életünkre negatív hatással van.

A legfontosabb terület természetesen a párkapcsolat, amelyet közvetlenül érint az, hogy milyen viszonyban vagyunk a saját szexualitásunkkal.

Amíg e területre nem nézünk rá, nem gyógyítjuk be sebeinket és nem írjuk felül téves hitrendszereinket, kicsi a valószínűsége, hogy teljes életet élhessünk és jól működő párkapcsolatot alakíthassunk ki.

Számos olyan eszköz létezik, ami ebben segíteni tud, de a legalapvetőbb feltétele az – első sorban – önmagunkkal szembeni őszinte megnyilvánulásnak az, hogy valaki ehhez elfogadó, biztonságos és szeretetteljes környezetet biztosítson, legyen szó beszélgetésről, masszázsról, vagy bármilyen más kezelésről.

Nekem is volt segítségem abban, hogy a traumáimat feldolgozzam, tanuljak és fejlődjek ezen a területen olyannyira, hogy mára már én is kész vagyok másoknak segíteni. Hálás vagyok az oktatóimnak, gyógyítóimnak, segítőimnek, akik közül néhányukat most név szerint is megemlítenék:

Dr. Schlotthauer Ibolya
Dr. Gangler Zoltán
Nemes Antónia
Havas Andrea

Örök hálával tartozom nekik azért, hogy azzá váltam, aki vagyok!